Elbúcsúzott a Barcelona a Bajnokok Ligájától. Luis Enrique edző persze magára vállalhatja az Atlético Madrid elleni kudarcot (összesítésben 3-2-re győzött a fővárosi gárda), és manapság el is lehet várni bármelyik élvonalbeli csapattól, hogy egész idényben formában maradjon, de a helyzet ennél elgondolkoztatóbb.
Ha a jövőben így folytatódik a labdarúgás csúcsra járatása, amely persze elsősorban a játékról, a szórakoztatásról szól, miközben a háttérben kőkemény üzleti érdekek mentén halad, az idény utolsó etapjára mindig is maradnak a meglepetések. Mert lehet versenylovakként tekinteni a labdarúgókra, el lehet várni tőlük a turbó üzemmódot, de ha egy játékosnak kétnaponta ragyognia kell, és lefutni tíz kilométert, vagy tíz nap alatt négy meccset végigügetnie úgy, hogy közben még edzenie is illenék, akkor… De nincs akkor, mert a szurkolót ez nem érdekli. A foci ilyen sport. A néző ülve is győzni akar, idoljai pedig vágyainak robotjai.
A versenyszellem olyannyira áthatja a klubokat, hogy már nem csupán a játékosok a fontosak, de a tulajdonosok a mesterek mestereiért is vetélkednek. Az már tény, hogy Josep Guardiola az idény végén elhagyja a Bayern Münchent, és annál a Manchester Citynél folytatja, amelyik csapat BL-menetelése mellett – az angol bajnokságbeli gyönge szereplése miatt – kevesen mertek volna érvelni. A robotok világában alighanem az egyik legemberibb történet az volna, ha az angol klub mestere, Manuel Pellegrini egy BL-trófeával adná át a helyét Guardiolának, mondván: na, ezt csináld utánam, barátom!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!