Tudjuk egy páran, hogy egy nyári olimpia szervezőinek a legnagyobb bevétele a televíziós jogok „átengedéséből” származik. A siker mércéje általában az, hogy a szervezőbizottság elnöke mennyire tudja lefejni a nagy amerikai hálózatok egyikét. Újabban tudomásul vesszük, hogy egyes versenyszámok lebonyolításának szokatlan időpontját e hálózatok igényeihez szabják (vö. Peking, 2008). Azt azonban egyáltalán nem vesszük tudomásul, hogy egy klasszikus – ha nem épp „a” legklaszszikusabb – sportágat, a birkózást az olimpiák programjáról kirekesszék. Csak azért, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a várható, elvárt vagy tényleges televíziós nézettség szempontját helyezte a „kirekesztelek vagy fölveszlek” sportági mérlegelésének az élére.
Ez a szösszenet arról szól – tisztán ironikus szándékkal –, hogy ilyen alapon én azonnal fölvenném a nyári olimpiák programjára a snookert (mely ugyan nem biliárd, de a mi szemünkben mégis az) meg a dartsot (a „nyilazást”). Mind a kettőnek hatalmas televíziós közönsége van, és voltaképp mind a kettőt el lehet adni ügyességi sportnak, még ha ez a szó egészen mást jelent is.
Csak épp egyik se sport és egyik se illeszthető bele abba a keretbe, amit én olimpiai hagyománynak neveznék. A televízió közönséget „csinál” és nem sportot! A dákót és a kis fémnyilat sportemberre még árnyékban sem emlékeztető urak kezelik. A különbség a két kategória között legfeljebb annyi, hogy a snookerbűvészek általában soványak, a nyilazók között meg sok a kövér.
A '70-es évek Angliájában a snooker is, a darts is – nemes egyszerűséggel – kocsmai szórakozásnak számított. Aztán a televíziók (közszolgálatiak és kereskedelmiek) a '80-as évek elejére rájöttek, hogy mind a kettőből pénzt lehet csinálni. Sokat. Közösségi és színháztermekbe, majd szórakozóhelyekre költöztették a kocsmák játékait, és rákapcsoltak az élő közvetítésekre. Lettek helyi, országos, majd világbajnokságok, és csakhamar kiderült, hogy a közönség „eszi” a versenyeket. És ha már egyszer a tévé – a nagy nyilvánosság – ott volt, jöttek a szponzorok is a nem épp ingyenes hirdetéseikkel. Emblémákkal, molinókkal, névadóként (sörmárkák!). A snooker nagyjai között hamarosan számolni kezdték a milliomosokat, a legjobb nyilazók pedig nemzeti hősök lettek. A két új „sportág” fölnőtt a krikett és a rögbi mellé. Mármint nézettségben. Namármost. Ha a NOB-nak annyira fontos a televíziós nézettség, akkor nyugodt szívvel kidobhat a programjából vagy féltucat klasszikus sportágat és átnyergelhet a „televíziós sportokra”. De akkorra az olimpia szó értelmét veszti.
Aczél Endre
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!