Talán már senki nem emlékszik rá, de 1950-ben az osztrák vízilabda-válogatott 3-2-re megverte a magyarokat. Abban a csapatban csupa bécsi volt, és egyvalaki Linzből: Franz Zigon. Aztán az 1960-as évektől megkezdődött az osztrák vízilabdasport lassú összeomlása – igaz, már a II. világháború is megtépázta: az egyik egyesület (EWASK) a nácikhoz volt közel, a másik a zsidósághoz tartozott (Hakoah), majd a néppárthoz vagy a szocialistákhoz kötődő klubok között mérgesedett el a viszony, a szakosztályvezetők elkényelmesedtek. A tradícióval rendelkező csapatok – a rekordbajnok SU Wien, Mödling, ATSE Graz –, és a vidéki kis csapatok is sorra megszűntek.
Az osztrák vízilabda mindig is az úszósport mostohagyereke volt, ma sincs önálló vízilabda-szövetség, jóval kevesebb pénzt fordítottak rá, mint az úszásra. A vízilabda Ausztriában nem bírt és nem is bír említésre méltó utánpótlással, valamirevaló hátországgal. A sportot szinte csak Bécsben és környékén űzik, ott is főleg azok a csapatok, amelyek ki tudtak harcolni maguknak valami kis vízidőt. Sok uszoda ugyanis a hetvenes-nyolcvanas években kitiltotta a vízilabdásokat. A kilencvenes években volt olyan szezon, amelyben négy klub indult az első osztályban. A vízilabda a bevándorlók sportja lett, az osztrákok nemigen ismerik már.
A 2000-es évek elejétől mégis elindult az építkezés. Felismerték, hogy az utánpótlásba pénzt kell fektetni és energiát, és a külföldi válogatott edzők is sokat lendítenek az osztrák vízilabdán. A szerb Partizan egykori kapusa, Zarko Jeremic bevitte az osztrák vízilabdát a nemzetközi körforgásba, az általa alapított Austria csapata évekig a magyar bajnokság harmadosztályában indult. Az osztrák vízilabda legnagyobb eredménye egy Európa-bajnoki bronzérem volt 1931-ban, most pedig egy Eb-re való kijutás is 50 éve nem látott magasságokba emelné az osztrák válogatott új edzőjét, kétszer olimpiai bajnokunkat: Steinmetz Barnabást.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!