Görbicz Anita harmadszor is felemelné a női kézilabda Bajnokok Ligája trófeáját, és erre minden esélye meglesz a budapesti négyes döntőben, ahol a Győri Audi ETO régi nemezisét, a podgoricai Buducnostot kapta ellenfélnek az első meccsen. A győriek irányítója lassan húsz éve szolgálja a klubot, a világklasszis 14 évesen lett a csapat igazolt játékosa, és bár gazdag pályafutásába belefért jó néhány elveszített döntő is, 2013-ban a magasba emelhette a legnagyobb presztízsű kézilabdakupát.
„Elértük elsődleges célunkat, ott vagyunk a négyes döntőben. Ezért küzdöttünk, ezért harcoltunk egész évben, és ha akadtak is gondjaink menet közben, úgy gondolom, megérdemelten jutottunk a FINAL4-ba” – mondta Görbicz már az elődöntő párosításainak ismeretében. „Más csapat a mostani Buducnost, mint a tavalyi volt (a Győr 2016-ban az elődöntőben ütötte ki a montenegrói csapatot – a szerk.), de mi is mások vagyunk. Heidi Lökével a világ egyik legjobb játékosát veszítettük el ősszel, és ez természetesen nyomot hagy a csapatunk játékán. A szezon során folyamatosan fejlődtünk, remek formában várjuk a négyes döntőt.”
A zseniális irányítót edzője, Ambros Martín mostanában szélsőként játszhatja, de Görbicz a számára nem idegen poszton is klasszisteljesítményt nyújt. A középdöntő utolsó fordulójában a játéknap legszebb góljának választották a játékos káprázatos csuklómozdulattal szerzett találatát. „Én elsősorban irányítóként tekintek magamra, de ha az edző szerint a szélen tudok a legtöbbet segíteni, akkor ott teszek meg mindent a sikerért” – tette hozzá Görbicz.
A 2005-ben a világ legjobb játékosának választott irányító már harmincéves volt, mikor hét elveszített nemzetközi kupadöntő után végre felülhetett a trónra a Győrrel.
Görbicz Veszprémben született, mert édesapja a helyi csapatban futballozott, de rövid idő múlva a család visszaköltözött Győrbe, ahonnan soha többé nem vágyódott sehova.
„Győr az otthonom, itt nőttem fel, itt lettem az, aki vagyok. Kislányként kezdtem kézilabdázni, és nekünk annak idején kötelező volt kimennünk a felnőttcsapat meccseire. Emlékszem, ott, a Magvassy lelátóján éreztem azt, hogy én itt akarok kézilabdázni, itt akarok sztár lenni. Azt akartam, hogy nekem szurkoljanak az emberek, hogy én nyerjek nekik meccseket.”
Ahogy Görbiczből extraklasszis kézilabdázó lett, természetesen nem maradtak el a kérők sem: sorban álltak Európa legnagyobb klubjai, de az irányítónak esze ágában nem volt elhagyni a csapatát. „Én mindig is itt akartam nyerni. Egy trófea Győrben annyit ér nekem, mint tíz egy másik klub játékosaként. Összesen háromszor fordult elő, hogy meghallgattam mások ajánlatát, de hiába volt köztük egy olyan is, ahova én írhattam volna be az összeget, soha nem fordult meg komolyan a fejemben a távozás gondolata.”
Aki nem akar távozni, annak nincs szüksége menedzserre sem. „Természetesen nekem is volt annak idején segítségem, de inkább a barátomnak tekintettem, mint a menedzseremnek. Szerencsésnek vallom magam, mert szeretett városomban minden lehetőség adott, hogy világszínvonalú munkát végezzünk. Mindig könnyű döntés volt a maradás mellett döntenem.”
A magyar válogatott irányítója jól viseli a népszerűséget, nem fárasztja, hogy lépten-nyomon megállítják a városban.
„A legtöbb szurkoló csak néhány kedves szót akar szólni vagy összeállni egy közös szelfire. Ez a szakmánkkal jár, meg kellett szokni, de nagyobb bajom sose legyen, mint hogy kedves emberekkel beszélgetek bevásárlás közben.”
Görbicz néhány nappal a négyes döntő után betölti a 34. évét, még kétéves szerződés köti a csapathoz, ám egyelőre még nem döntötte el, mihez kezd a pályafutása után. „Izgalmasan hangzik az edzősködés is, de mozgat a lehetőség, hogy vezetőként segítsem a klubot. Annyi biztos, hogy a visszavonulásom után elmegyek egy óriásit nyaralni, mert ilyesmire egy profi sportolónak nincs lehetősége, én pedig nagyon vágyom rá.”
Görbe a szívének legkedvesebb
mezben.
Május 6-án is ezt viseli
majd a Final Four első
meccsén, Budapesten
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!