A félreértések elkerülésére a címben nem egy rosszízű diákcsínyről van szó, hanem arról, hogy a 27 éves, civilben testnevelő tanárként dolgozó Kovács Alexandra nemrég a bahreini amatőr MMA (kevert harcművészetek) világbajnokságon első magyar nőként vb-címet szerzett a legkeményebb küzdősportnak számító ketrecharcban. A légsúly friss világbajnokával, a korábbi kétszeres Eb-győztessel beszélgettünk.
– A ketrecharcban különböző stílusok keverednek, a dobás, a rúgás, az ütés full contact szabályrendszerben megengedett. A vb-n az eredményhirdetésnél ön sértetlennek látszott. Hogy lehet egy ötnapos küzdelmet ilyen simán megúszni?
– Azért ez nem teljesen igaz, mert egy vakütésből sajnos én is összeszedtem egy kisebb agyrázkódást. Ezzel együtt én nem olyan „belemenős”, kapkodós bunyós vagyok, hanem az a taktikám, hogy kivárom azt a szituációt, amikor meg tudok indulni, és abból eredményes helyzetet tudok elérni.
– Az öklét vagy a lábát használja szívesebben?
– Állóharcban a lábam a fegyverem, a védjegyem a csípődobás, de a földharc is jól megy.
– Előfordult, hogy megsajnálta az ellenfelét?
– A küzdelem hevében az ember annyira átszellemül, hogy a sajnálat nem jön elő, persze, ha a bíró jelez, akkor azonnal leállok. Régebben egyszer egy karfeszítés közben feljajdult az ellenfelem, és ezzel jól becsapott, mert én abbahagytam, holott a bíró nem állított le. Az edzőim akkor „leszúrtak”, mondván, hogy a döntés joga a bíróé, azóta az empátiát elengedem.
– Hogy jutott el a világbajnoki címig?
– Mindig is a küzdősportok érdekeltek. A tradicionális jiujitsuval kezdtem, a Testnevelési Egyetemen judóztam, azután megismertem a Zen Bu Kan Kempót, amiben megtaláltam önmagam. Ez az a komplex sportág, amely gyakorlatilag a MMA-szabályok alapjait teszi le.
– A kempóban is az övek színe mutatja, hogy valaki milyen fokozatot ért el?
– Igen, 12 öv van, kicsit különleges színezéssel, és a fokozatot csökkenő sorrendben számolják. Én a negyedik fokozatba tartozom, az övem barna, fehér csíkkal és fekete csúccsal. A barna övesek már mesterjelöltek, míg a mesterek színe a fekete. A célom a fekete öv megszerzése.
– A szülei mit szólnak ahhoz, hogy ütik a lányukat?
– Nem gátolták a sportágválasztásomat, támogatnak, de egy szülőnek ez biztos nehéz, főleg, ha lányról van szó. Anya nem nézi a mérkőzéseimet, még utólag sem. Mindkét felet sajnálja, főleg engem, és nagyon sokat aggódik értem. Nyilván, ha majd nekem is lesz gyermekem és ilyen helyzetbe kerülök, ezt visszakapom a sorstól.
– Civilben tanárnő. Hol tanít?
– Testnevelő tanárként dolgozom a budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban, és onnan nem messze, a Pitypang Általános Iskolában kempoedzéseket tartunk edzőmmel, Palotás Ferenccel, különböző korosztályú gyerekeknek.
– A tanítványok hogyan fogadták a győzelmét?
– Nagyon örültek. Már az indulás előtt nagyon lelkesítőek voltak, a verseny idején is folyamatosan érkeztek tőlük a támogató üzenetek, sok erőt adott, hogy velem együtt izgultak.
– Úgy tudom, a múlt hétvégén itthon is versenyzett.
– Igen, nem bírtam ki, hogy a szövetségünk által szervezett UWSKF World Sport Kempo versenyen ne induljak el, hiszen ez egy nyílt nemzetközi viadal, amelyen profi ketrecharcosok, világjátékokon dobogós helyet szerzett harcosok is részt vehetnek. Mivel két hete versenyeztem utoljára, ráadásul nem sérülés nélkül, valamint túl voltam a formaidőzítésen, csak a földharcot vállaltam, és ebből most csak egy bronzérem jött össze. Viszont nagyon jó tapasztalatszerzés volt.
– A világbajnoki címmel amatőr szinten elérkezett a csúcsra. Hogyan tovább?
– Ezen gondolkodnom kell, mert a profi út még nagyon kikövezetlen. Most kicsit kiélvezem a győzelmet, aztán meglátom, mit hoz a jövő.
FORRÁS: ZENBUNKANKEMPO.HU
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
