Aki nem zárkózik el a téli sportoktól, az ezekben a hónapokban rendre megállapíthatja, mennyire izgalmas tud lenni, mikor századmásodpercek döntenek a lejtőn száguldó sízők között, mennyire látványos egy 200 méter feletti „repülés” a síugróknál, vagy mennyire bosszantó, mikor a szimpatikus biatlonversenyző az utolsó sorozatnál lövi el magát és esik vissza a mezőny végére. Azért a szívinfarktus veszélye mégsem ezeknél a sportágaknál fenyegeti leginkább a hazai sportrajongókat, hiszen a magyar versenyzőknek többnyire csak epizódszerep jut. A Magyar Síszövetségnél évek óta azon dolgoznak, hogy ez legalább egy-két esetben megváltozzon.
„A magyarok sportdiplomáciában már a legjobbak között vannak, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan a pályán is jó eredményeket érnek el.” Ennél furcsábbat talán nem is hallhatnánk a magyar sporttal kapcsolatban, hiszen éppen azt szoktuk meg, hogy míg sportolóink eredményei kapcsán bőven van mire büszkének lennünk, addig a diplomácia terén közismerten hiányosságok mutatkoznak. A fenti idézet Urs Lehmantól, a Svájci Síszövetség elnökétől származik, aki akkor mondta ezt, mikor dr. Kaszó Klárát, a sportág hazai ügyvezető elnökét, a mostani téli sportszezon elején az Európai Síszövetség elnökévé választották. Ahogy azt Kaszó Klára lapunknak elmondta, a szervezet a döntéssel a szervezőkészségét, a kis országokért folytatott lobbitevékenységét, illetve a magyar szövetség utóbbi években mutatott elkötelezettségét, lelkesedését méltányolta.
Mivel idehaza nincsenek olyan hóbiztos pályák, ahol nemzetközi versenyeket lehetne rendezni, a „magyar alpesi sízés”, amely azért, valljuk be, elsőre meglehetősen merész szóösszetétel, fejlődésének kulcsa Ausztria. Hétfőtől négy napon át az országos bajnokságot is itt, közelebbről a stájerországi St. Lambrechtben rendezi a magyar szövetség. „Már több mint tíz éve tart az együttműködés az osztrákokkal, korábban Karintiában, majd Stájerországban rendeztük a rangosabb versenyeinket, legújabban pedig a felső-ausztriai Hinterstoder-Wurzeralm régióval kötöttünk hosszú távú megállapodást. Az Osztrák Síszövetség elnöke, egyben az ottani pálya tulajdonosa, Peter Schröcksnadel jóvoltából kedvezményeket kapunk a szállás és a bérletek árából, így itt készül a válogatott. Mecenatúrának azért nem nevezném mindezt, hiszen az általunk szervezett versenyek hoznak bevételt a régiónak, ahol az utóbbi időben a magyar vendégek száma is megnőtt” – mondta Kaszó Klára. Tény, hogy ha valakiktől, akkor nyugati szomszédainktól van mit tanulni erről a sportágról, ám mikor arról hallunk, hogy fiatal magyarok külföldön készülnek, óhatatlanul felvetődik a kérdés: vajon a tehetségesebbekre nem nyújtja be az igényét Ausztria? „Bár ott tartanánk, hogy a legjobbjainkra szemet vetnek az osztrákok” – válaszolja Kaszó, majd hozzáteszi, a dolog visszafelé lehet érdekesebb, azaz elképzelhető, hogy a bombaerős osztrák csapatból kimaradók a versenyzési lehetőség miatt idővel más színeket akarnak képviselni, és felveszik a kapcsolatot a magyarokkal. Ha a történet ismerős, az nem véletlen, az osztrák síző ugyanis olyan, mint a magyar kajakos… Kaszó egyébként, mint mondta, személy szerint örül, hogy ebben a sportágban még nem indult el ez a folyamat, bár egy-egy tapasztalt versenyző jelenléte jót tehet a fiataloknak.
Miközben a Magyar Síszövetség munkáját külföldön egyre inkább elismerik, idehaza kevés segítséget kap. A négy sportágat (alpesi sí, biatlon, sífutás, síugrás) összefogó szervezet 2012-ben 13 millió forintot kapott a Magyar Olimpiai Bizottságtól, és Kaszó Klára szerint félő, hogy idén sem lesz pozitív irányú elmozdulás. Tekintettel az egy év múlva esedékes olimpiára ígéretet kaptak egy rendkívüli segítségre, jelenleg ezt várják. Kaszó számításai szerint a szóban forgó sportágakban a felmerülő költségek, így az utazás, a felszerelések 50- 60 százalékát jelenleg maguk a sportolók és családjaik állják. A magyar alpesi sízés fiatal reménysége, a már felnőtt Világkupán is bemutatkozó Farkas Norbert felkészülése, versenyeztetése például évi 15 millió forintba kerül, ennek mintegy tizedét tudja biztosítani a szövetség, amelynek a nemzetközi szövetségtől érkező forrásokkal és egy-egy, sokszor baráti alapon történő támogatással együtt évi 140 milliós a költségvetése. Ez szinte lehetetlenné teszi a magyarországi létesítmény-fejlesztéseket is, pedig tervek akadnak bőven. Ráadásul nem is teljesen új ötletekről van szó, hanem korábban működő, sőt virágzó központok felélesztéséről, legyen szó a síugrósáncokról a Normafán vagy Mátraházán, vagy épp a ’70-es években még nemzetközi versenyeket is vendégül látó galyatetői biatlonpályáról. Mint azt Kaszó Klára elmondta, elképzeléseiket támogatják a nemzetközi szövetségek is, sőt egy esetleges északi sportcentrum épülése a Mátrában norvég befektetőket is érdekelne, ám kormányzati segítség nélkül nem sok esély van a beruházásokra.
Áttörést egy olyan kimagasló eredmény hozhat, amire mindenütt felkapják a fejüket. A közelmúltban ismerünk hasonlót a téli sportok világából, a rövidpályás gyorskorcsolyázók is először még szerény anyagi körülmények között szállították az eredményeket (4. és 5. helyezés a 2006- os torinói olimpián), míg mostanra már kiemelt támogatást kapnak, bekerültek azon 14 sportág közé is, amelyeknek ősszel 10-15 milliárdos extra támogatást ígért a kormány, presztízsnövekedésüket pedig jelzi, hogy idén márciusban Debrecen rendezi a rövidpályás gyorskorcsolya-világbajnokságot. Az alpesi sízők a csíkszeredai születésű, 2011 óta magyar színekben versenyző Miklós Editben bízhatnak ilyen téren, aki a mostani szezonban már többször volt pontszerző a Világkupában. Őt kiemelten támogatja a szövetség, enélkül ugyanis elképzelhetetlen lenne, hogy eljusson a Világkupa-versenyekre, ráadásul, ha tartani akartja a lépést az elittel, 4 fős edzői garnitúrára van szüksége. „Ahhoz, hogy kilépjünk a megtűrt sportok táborából, valamely versenyzőnknek 8 között kellene végeznie világversenyen. Miklós Editnek erre a jövő évi olimpián lehet is esélye, ám még jobb lenne a helyzet, ha más sportokban bevett módon nálunk is rendeznének Európa- bajnokságot. Az Európai Szövetség elnökeként most ezt tekintem legfőbb célomnak” – árulta el Kaszó Klára.
Harmadszorra is megcélozza a téli olimpiai részvételt szánkóban a korábbi olimpiai bajnok kenus, Pulai Imre. A 45 éves sportoló ott lesz a kanadai Whistlerben jövő pénteken kezdődő világbajnokságon, majd februárban két Világkupa-versenyen igyekszik minél több kvalifikációs pontot szerezni. Pulai kilenc éve kezdett bele új sportágába, a 2006-os torinói játékokra a megkésett versenyzési engedély miatt nem tudott kvótát szerezni, a 2010-es, vancouveri eseményről pedig azért csúszott le, mert a nemzetközi szövetség az előzetesen neki ígért szabadkártyát végül egy másik versenyzőnek adta.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!