Testvérharc a Super Bowlért

Nézni persze ennél jóval többen, mintegy százmillióan (azaz minden harmadik amerikai) nézik a Baltimore Ravens és a San Francisco 49ers összecsapását, amely vitathatatlanul az év sporteseménye az USA-ban. Arra vonatkozóan egyelőre nincsenek adatok, a magyar GDP-t mennyivel veti vissza a mérkőzés, holott az amerikai futball döntőjére idehaza is százezres nézőszámot várnak, márpedig az igazi hőstett itt, a hat órával „előrébb lévő” Közép-Európában végigizgulni a közvetítést – amelynek legkorábban is hajnali 4 óra tájában lehet vége –, majd nekivágni a hétfőnek.

Magát a találkozót a tengerentúlon Brother („testvér”) Bowl néven is emlegetik, nem véletlenül, hiszen a profi amerikai futball bajnokság (NFL) történetében először fordul elő, hogy a döntős csapatok vezetőedzői egymás testvérei. Sőt, a többi népszerű, úgynevezett „major” sport (baseball, kosárlabda, jégkorong) első számú ligáinak rájátszásában sem fordult még elő hasonló. Nem csoda tehát, hogy a mítoszteremtésben utolérhetetlen amerikai média most a játékosok helyett legfőképpen Jim és John Harbaugh-val van elfoglalva – akiknek családnevét szójátékra felhasználva a Harbaugh Bowl vagy röviden csak Harbowl és a Superbaugh neveket is aggatták már a meccsre. Kettejük közül a 49 éves Jimnek van jelentős játékosmúltja, 15 évig irányítóként játszott a ligában. Az előző idényben vette át a San Francisco 49ers irányítását, és a hosszú évek óta lesajnált kaliforniaiakat rögtön a rájátszásba vezette, ám a Super Bowl előtti utolsó akadályban elbukott, ugyanúgy, ahogy bátyja, az 50 esztendős, profi játékosmúlttal nem rendelkező John is a Baltimore Ravens trénereként. Most viszont mindketten hibátlanul meneteltek együttesükkel a playoffban, nehéz helyzet elé állítva ezzel az amerikai futballért élő-haló szüleiket, különösen a 40 évig egyetemi csapatoknál dolgozó édesapjukat, Jack Harbaugh-t. „Nem lehetne inkább döntetlen?” – tette fel viccesen a kérdést édesanyjuk, Jackie a napokban egy rádióműsorban.

A válasz természetesen „nem”, azaz legkésőbb a hosszabbításban dűlőre kell vinni a dolgot. Így az is biztos, hogy bármi is lesz a magyar idő szerint éjfél után fél órával kezdődő mérkőzés eredménye, valamelyik gárda elveszti eddigi 100 százalékos mérlegét a Super Bowlban. A Baltimore-nál ez egy részvételből egy győzelmet jelent (2001-ben), a San Francisco viszont egészen elképesztő módon ötből öt nagydöntőt tudott le nyertesen, igaz, az utolsót is még 1995-ben. A baltimore-iaknál viszont akad még valaki, aki jól emlékszik arra a bizonyos győzelemre, méghozzá a veterán védő, Ray Lewis, akit ráadásul az említett 2001-es mérkőzés legértékesebb játékosának (MVP) is megválasztottak. Lewis már a rájátszás elején bejelentette, az idény végén visszavonul, és sokak szerint éppen ez adott pluszerőt neki és a játékostársaknak, amellyel két párharcot is meg tudtak nyerni idegenben. Pedig kárörvendően készült már a „Nagy Ray Lewis Búcsúparty” Denverben, majd a New England Patriotsnál is (utóbbi csapat stadionjánál egy óra számolta vissza a védő pályafutásából hátralévő másodperceket, ami végül nem jött be, mert a Baltimore ott is nyert), ám a védő most már biztos, a New Orleans-i Mercedes-Benz Superdome-ban fejezi be karrierjét – a 76 500 néző befogadására alkalmas szupermodern stadionban rendezik ugyanis az idei Super Bowlt.

Miközben a Harbaugh fivérek és Lewis mindenki elől ellopják a show-t – ráadásul, ha ez nem lenne elég, még ott lesz az amerikai himnuszt éneklő Alicia Keys, valamint a félidőben fellépő Beyoncé is – azért essen szó a hagyományosan középpontban lévő irányítókról is. A Baltimore-t Joe Flacco, míg a San Franciscót Colin Kaepernick mozgatja. Mindketten először szerepelnek döntőben, de a rájátszásban mutatott kitűnő formájuk miatt elképzelhető, hogy folytatják posztjuk hagyományait: az eddigi 46 Super Bowl több mint felén, 27 alkalommal valamelyik irányító kapta az MVP-címet.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!