Férfi vízilabda-válogatottunknak pótselejtezőt kellett játszania ahhoz, hogy részt vehessen az olimpián. Együttesünk a múlt héten Triesztben, az olimpiai kvalifikációs tornán szerezte meg a riói kvótát. A döntőben kiváló játékkal győzte le az olasz válogatottat. A magyar csapat egyik kiemelkedő egyénisége, a kapus Nagy Viktor világbajnoki címmel büszkélkedhet. Ott volt a londoni ötkarikás játékokon is, és a mai napig fájlalja, hogy akkor csak az ötödik helyen végeztek.
– Milyen reményekkel mentek Triesztbe, nagy volt a drukk az együttesben?
– Minden megmérettetés előtt van versenyláz, most talán ennél több is, mert nagy volt a tét. Szerencsére egységes volt a csapat, és mindenki arra koncentrált, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból.
– Az első meccsen egy kicsit ránk ijesztettek, hiszen a „gyengébbnek” számító Kanadával döntetlent játszottak, majd a németekkel is a vártnál szorosabb meccset vívtak. Ennyire megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok?
– A csapatok évről évre jobbak. Vannak gyengébb vagy erősebb együttesek, de ha sorsdöntő mérkőzésre kerül sor, ha sok a vesztenivaló, egyre kisebb közöttük a különbség. Ettől függetlenül, ha tét nélküli mérkőzésen kerültünk volna egymással szembe, lazán megvertük volna őket.
– A 2013-as barcelonai világbajnokság után a torna legjobb kapusának választották. Miként került a háló elé?
– Az óvodában tanítottak minket úszni, majd édesanyám vitt naponta az uszodába. Tízéves koromig versenyeztem, de országos szinten nem voltak kiemelkedő eredményeim. Ráuntam a monotóniára, a vége felé inkább az uszoda „mellé” jártam. Bevizeztem a fürdőnadrágomat és a törülközőt, de a medencét kihagytam. Miután az edző „lebuktatott” a szüleimnél, inkább kézilabdázni szerettem volna, de édesapám ettől féltett és azt ajánlotta, ha már úgyis tudok úszni, próbáljam ki a vízilabdát. Újoncként a kapuba állítottak, ügyesnek bizonyultam, így ott ragadtam.
– Mikor érezte úgy, hogy érdemes volt ezt a posztot választani?
– Az első perctől fogva jól éreztem magam a pólósoknál, 21 évesen lettem először válogatott, azóta is a keret tagja vagyok.
– Egy kapusnál lényeges, hogy mennyire tud kiemelkedni a vízből?
– Megy a passz jobbról balra, ezért nem az a fontos, hogy akár a térdem is látszódjon, hanem, hogy magasan tudjak maradni és jó lábtempóval az egyik sarokból átérjek a másikba.
– A „kiabálós” kapusok közé tartozik, aki irányítja a védőket?
– Igen, és ezt nagyon fontosnak tartom.
– Rióban az első mérkőzést a világbajnok Szerbiával vívják. Mit szól az olimpiai csoportbeosztáshoz?
– Itt már nincs jó és rossz sorsolás. A tizenkét csapatból tizenegy erős. A csoportunkban szereplő japánokat nem veszem ide, de velük is játszottunk már szorosabb meccset, mert menet közben kiengedtünk. A szintén csoporttárs brazilokat sem szabad leírni, sok a honosított játékosuk, és kiváló horvát edzőjük van. Ha a kellő figyelem hiányzik, bármelyik csapat el tudja kapni a másikat.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!