Nem fordult még elő a labdarúgó BEK-ben és BL-ben, hogy a negyeddöntő pályaválasztó csapatai egyetlen gólt se szerezzenek akár csak négy mérkőzésen is. (A visszavágókat a jövő héten rendezik.) Most ez megtörtént: egyaránt érintetlenül hagyta a hálót az APOEL, a Benfica, a Marseille, a Milan. Vigasz­képpen korábbi nyolc találkozót idézünk fel azok közül, melyeket a legjobb nyolc mezőnyében játszottak.

 
Milan–Barca 0-0 ritka pillanat

1960: Wolverhampton–Barcelona 2-5. Az első meccset 4-0-ra nyerte a „Barca”, a gólok egyikét Kubala László szerezte. De ez semmi sem volt ahhoz képest, amit Kocsis Sándor mutatott be Angliában: négyszer küldte a mostoha sorsú Sidebottom kapus hálójába a labdát. A második meccsen csak ő, az elsőn csupán Kubala játszott a magyarok közül. Mi van, ha mindketten pályára lépnek?

1962: Benfica–Nürnberg 6-0. Az akkor már harminchat éves Max Morlock, az 1954-es világbajnok csatár otthon 3-1-es győzelemre vezérelte szülővárosa csapatát, de Lisszabonban a Benfica húsz perc alatt elrendezett mindent. Beköszönt José Aguas, Eusebio, majd Coluna, aztán a második félidőben újabb három portugál gól következett. Itt is van magyar vonatkozás: a Luz stadion fényes csillagait Guttmann Béla edző dirigálta.

1966: Benfica–Manchester United 1-5. Az Old Trafford stadionban 3-2-re nyert az MU, majd Lisszabonban – szédület! – negyedóra alatt bepakolt hármat (George Best kettőt, John Conelly egyet „vállalt”). A portugál „sasok” egy évvel korábban 5-1-re győzték le a Real Madridot, 1972-ben ugyanennyire a Feyenoordot. Majd 1976-ban 5-1-re kikaptak Münchenben a Bayerntől… Hiszik vagy sem, minden itt felsorolt találkozó negyeddöntős meccs volt.

2000: Barcelona–Chelsea 5-1. Lon­donban a brit csapat nyert 3-1-re úgy, hogy az olasz játékmester, Zola vezérletével a 30. és a 38. perc között triplázott. A barcelonai másfél óra alatt „egyenlített” a katalán együttes (3-1), majd a kétszer tizenöt perces hosszabbításban Rivaldo, majd Kluivert ötösre javított. Guardiola még, Puyol már játszott…

2003: Manchester United–Real Madrid 4-3. A királyi gárda 3-1-es madridi diadalát fergeteges meccs követte, amelyen a Roberto Carlosszal, Zidane-nal, Figóval, Gutival megtámogatott, valóban fenomenális Ronaldo háromszor szerzett vezetést a fehéreknek. A kétgólos David Beckham vezérelte United azonban óriási lendülettel és még nagyobb szívvel, ha a továbbjutást nem is, a győzelmet kiharcolta.

2004: La Coruna–Milan 4-0. Negyven­ötezer helyszíni drukker és sok millió tévénéző bámult, mint a moziban: az olasz együttes 4-1-es milánói győzelmét semmissé tette az ellenállhatatlan Deportivo. A vendégek védőnégyesében Cafu, Nesta és Paolo Maldini is játszott, ám Pandiani, Valeron, Luque és Fran rojtosra szaggatta Dida hálóját.

2007: Manchester United–AS Roma 7-1. Panucci, Mexes, Chivu és főként Doni kapus tágra nyílt szemmel nézte a lenyűgöző manchesteri kiállítást, amelyet A futball öröme és szépsége címmel rendezett Sir Alex Ferguson és csapata. Rómában 2-1-re az olaszok nyertek, de aztán roppant nehéz hetük volt…

2011: Internazionale–Schalke 2-5. Nyolcvanezer milánói szurkoló konstatálta az első percben, Sztankovics ötven-méteres gólja után, hogy „itt minden rendben lesz”. Csakhogy a szívós Schalke a szünetig felzárkózott 2-2-re, majd a második félidőben – Raul főszereplésével – összevissza zavarta a BL akkori címvédőjét. Nagyjából úgy, ahogyan a Bilbao tette most az Európa Ligában (4-2) Uchidával, Matippal, Papadopulosszal meg a többi gelsenkirchenivel…

Címkék: Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, labdarúgás, történelem

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!