Megszületett a jogerős döntés a Fővárosi Ítélőtáblán egy ősrégi bundaperben. Eredetileg tizenöt volt rákospalotai futballista és sportvezető ellen emeltek vádat, a REAC 2000-2500 euróért adta el a (vesztes) meccseket 2007 és 2009 között, volt válogatott focista is szerepelt a vádlottak között. A bíróság felfüggesztett börtönbüntetéssel és pár százezer forintos bírsággal engedte útjukra a sportembereket. Senki nem kényszerül börtönkosztra, a főkolomposok is visszatérhetnek eltiltásuk után a futball világába. Hogy ez mennyire rettenti el a jövő bundázóit, azt mindenki döntse el maga. Annyit feltétlenül sikerült elérni, hogy az ügy egyetlen valódi áldozatának igazi szerepére már soha nem derülhet fény.
A tárgyaláson a bizonyítottan korrupt vádlottak közül többen azt a célravezető megoldást választották, hogy rávallottak Kutasi Róbert egykori REAC-klubigazgatóra. Az ítélőtábla szerint ő vette rá a játékosokat az öltözőben, hogy veszítsenek. Hat vádlott állította azt, hogy Kutasi osztotta ki a pénzt a meccs másnapján.
Kutasi Róbert nem tudott védekezni, mert 2012. március 1-jén a zuglói Kassai téri toronyház tizenhatodik emeletéről a mélybe vetette magát. Öngyilkosok háza címmel e-könyvet írtam a komor múltú házról, mely az M3-as autópálya elején magasodik. A 48 éves Kutasi, akiről a megemlékezésekben az állt, hogy kérlelhetetlen ellensége volt a bundának, a BVSC-klubházból bámulta a szemközti épületet a REAC-ügy kipattanásakor.
Tettét délután követte el, játékosait délelőtt vették őrizetbe. A klub nyolc futballistáját fogták le. Az igazgató előzőleg ezt nyilatkozta a Nemzeti Sportnak: „Vége az életemnek, amiért harcoltam, mind semmivé vált, abban a klubban gyűrt maga alá a mocsok, amelyért dolgoztam, azok az emberek tettek tönkre, akikben megbíztam. Csúzlival lövöldöztem aknavetőkre, s belátom, vereséget szenvedtem.” Ez volt az utolsó nyilatkozata.
Minden megingott
Kutasi Róbert akkor lett öngyilkos, amikor építeni kezdték a felcsúti Pancho Arénát, és a kormány jóvoltából elkezdett ömleni a pénz a futballba. Az életvidám sportvezető, aki egy időben az MLSZ sajtófőnöki posztját is betöltötte, az őt nyomasztó ügyekről a legjobb barátainak sem beszélt. Egyikük azt mondta, valaminek lennie kellett, amin nem tudott úrrá lenni, mert „az, hogy néhány csirkefogó átvágta, és emiatti elkeseredésében lett öngyilkos, elképzelhetetlen”.
Ennél súlyosabb dolognak kellett történnie. És ott magasodott előtte a toronyház. Végzetes tette előtt Vajda Györgynek, a Nemzeti Sport újságírójának adta az idézett utolsó nyilatkozatot. Február 28-án, kedden felhívta Vajdát, és azt kérdezte, leadta-e már az interjút. Még nem, felelte Vajda. Még ezt is írd hozzá, mondta Kutasi, és beolvasta a kiegészítést: „Vége az életemnek”.
A klubigazgató láthatta, hogy Orbánék eszement pénzeket kezdenek tolni a futballba. Ismerhette a gigantikus stadionépítési terveket, lehetett elképzelése arról, hogy az orbáni futballmánia kiteljesedik. Egy ilyen felfelé ívelő pillanatban kénytelen volt szembesülni azzal, hogy a 2010-et megelőző pár évben talán túl mélyre merült a REAC a piti bundázásban. Olyan is volt, hogy 3-0-ra vezettek a szünetben Zalaegerszegen, és egyesek túl jól játszottak. Gyors cserékkel aztán meg lehetett oldani a problémát, 3-5 lett a vége, lehetett menni a kasszához. Kutasi a halála előtt néhány nappal a Sport Plusznak adott nyilatkozatában is feldúlt volt.
„Tizenegy év munkája, bizalma ment tönkre – mondta. – Minden megingott bennem. Olyan lettem, mint egy tetszhalott… Nem tudok most tovább kombinálni.A meccseket a játékosok csalják, csalták el. Másutt sem vetődött fel, hogy a bundameccseken ki ült a kispadon… Ez, bármilyen tragikus, a REAC játékosainak az ügye, és többet most képtelen vagyok mondani” – hangzott a klubigazgató nyilatkozata, aki a lapba jegyzeteket is írt, a tervek szerint újabb cikkel jelentkezett volna. Erre már nem kerülhetett sor.
Zuhanó válaszok
Az öngyilkosságra készülő Kutasi együtt utazott a liftben egy Vince nevű fiúval. Egyszerre érkeztek a lépcsőházba. A klubigazgató szótlan volt, a srác pedig nem gondolta, hogy a jól öltözött úrral szóba kellene elegyednie. Ugyanott szálltak ki. Elöl ment Kutasi, mögötte a sarki lakásba igyekvő Vince. A férfi menet közben lehántotta magáról télikabátját, melynek zsebében ott lapult a mobiltelefonja.
A tizenéves fiú valószínűleg élete legnehezebb másodperceit élte át: látta, hogy Kutasi Róbert kiakasztja a kampókba illesztett vasrudat, nyitja az ablakot, majd kiül a fémrácsra. A rács fölső széle három centiméter vastag vaslemezzel van lezárva, ülni rajta csak úgy lehet, hogy az ember az egyik kezével a rácsba vagy a nyitott ajtóba kapaszkodik. A fiú könyörgött Kutasinak, hogy ne tegye, majd hallatlan lélekjelenlétről tanúságot téve tárcsázta a rendőrséget, és rögtön felhívta az ötödiken lakó Máday Péter gondnokot. Valaki le akar ugrani, mondta rémülten, mire a férfi utánuk indult.
„Amikor fölérve még benn toporogtam a liftben – idézte föl a gondnok a történteket –, hallottam, amint a srác kérleli, hogy ne csinálja. Amikor viszont kiszálltam, és balra fordultam, már nem állt senki a korlátnál. A tizenötödiken járhattam, amikor elengedte a vasat. Nem tudok róla, hogy lett volna valakije a házban. Az sem valószínű, hogy előzőleg járt itt.”
A sportvezető halála öt évvel ezelőtt ráirányította a Rákospalotai Egyetértés Atlétikai Club futballcsapata körüli mendemondákra a figyelmet (a REAC az elmúlt években kihullott a futball rostáján, ma a kerületben is teljes érdektelenség övezi).
A csapat vezérszurkolója, akit Kutasi fiatal kora óta különös szeretettel patronált, azt állította, hogy „Robit életveszélyesen megfenyegették”. Merthogy valami bizalmas dolgot tudhatott meg, és ez végül az életébe került. Arra, hogy miért lett öngyilkos, ez volt a válasza: „A vér lemossa a mocskot.”
A Fővárosi Ítélőtábla verdiktje utáni fertelmes lapítás azt jelzi, hogy ez mégse igaz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!