Huszonhárom évesen beérett
A 2006 óta az Arsenalban játszó Theo Walcottot sokan már elkönyvelték az örök ígéretnek, akiből nem lett semmi – pedig még mindig csak 23 éves. A világ akkor ismerhette meg a nevét, amikor Sven-Göran Eriksson akkori angol szövetségi kapitány 17 évesen behívta a 2006-os világbajnoki keretbe. Walcott nem sokkal ezután a magyar válogatott ellen mutatkozott be a nemzeti együttesben, ahol eddig 26-szor szerepelt. Ebből a 26-ból csak kettő igazán emlékezetes: 2008-ban a horvátoknak mesterhármast rúgott Zágrábban a vb-selejtezőn, pénteken pedig csereként beállva gólt lőtt és gólpasszt adott a svédek elleni meccsen. Mindezt úgy, hogy most lépett pályára először nagy tornán, hiszen 2006-ban végül nem jutott lehetőséghez a vb-n, 2008-ban az angolok nem jutottak ki az Eb-re, a 2010-es vb-keretből pedig kihagyta őt Capello. Azért még mindig van mit bizonyítania, hogy beváltsa a vele kapcsolatos várakozásokat. Egykori nevelőedzője például azt mondta róla: „olyan, mint Thierry Henry, csak kicsit talán gyorsabb”.
Aki a spanyolokhoz is beférne
Ahhoz képest, hogy a legutóbbi Eb góllövőlistáját a spanyol David Villa négy góllal nyerte, egész jó, hogy a második csoportkör után három játékos is már három találatnál járt. Közülük a német Mario Gomezt már az Eb előtt is a legesélyesebbnek tartották a fogadóirodák a gólkirályi címre. A 26 éves játékos édesapja spanyol, édesanyja német, és bár kettős állampolgár, már pályafutása legelején letette voksát szülőhazája válogatottja mellett. Pályafutása a Stuttgartnál indult, ám itt eleinte – többek között Szabics Imre mögött – csak padozott. A 2008-as és 2009-es szezonja már szenzációsra sikeredett, ezután vette meg a Bayern 35 millió euróért. A válogatottban 54 meccsen 25 gólt szerzett. Pályafutását végigkíséri a Miroslav Kloséval való vetélkedés: volt idő, mikor a Bayernben Klose padozott Gomez mögött, a válogatottnál pedig fordítva. Klose a portugálok elleni meccsen is ott toporgott az oldalvonalnál, hogy beálljon Gomez helyett, ám az első játékmegszakítás, amikor erre lehetősége lett volna, épp Gomez győztes fejes gólja volt.
Az ukrán nemzeti hôs
Egy-egy nagy tornától sokan a fiatal tehetségek berobbanását várják. Nem volt ez másképp az idei Eb előtt sem, ahol a különböző portálokon egymást érték a „kikre kell figyelni?” típusú cikkek. Nos, a nagy ígéretek közül a német Götze és Reus még nem is játszott, de az angol Oxlade-Chamberlain vagy a holland Willems sem alkotott maradandót – egyelőre. A 35 esztendős ukrán Andrij Sevcsenko ellenben a svédek ellen szerzett duplájával sokadszorra igazolta a „jó az öreg a háznál” tételt. „Seva” kilencéves volt, amikor a csernobili atomkatasztrófa miatt családjával a Fekete-tengerhez kellett menekülnie. Eddigi pályafutását a Dinamo Kijev foglalja keretbe: itt kezdte és jelenleg is itt szerepel. Közben megfordult az AC Milanban és a Chelsea-ben, az olaszokkal 2003-ban BL-t nyert, egy évvel később pedig megkapta az Aranylabdát. Rajta kívül az Eb mezőnyéből ezt csak Cristiano Ronaldo mondhatja el magáról. Felesége Kristen Pazik amerikai modell, akitől két fia született, az idősebbiknek Silvio Berlusconi Milan-tulajdonos és egykori olasz miniszterelnök a keresztapja. A svédek elleni duplával már 48 válogatottgólnál tart. Ha az angolok ellen elérné a félszázat és továbbjuttatná a házigazdát, a költő Tarasz Sevcsenko mellett az ő szobrai is elárasztanák Ukrajnát.
Kavalkád
Az utolsó csoportkör várhatóan egyik legfeszültebb meccsén, a továbbjutásról döntő angol–ukrán találkozón vezethet másodszor az Európa-bajnokságon Kassai Viktor. A donyecki mérkőzésen a továbbjutáshoz az ukránoknak muszáj nyerniük, míg az angoloknak a döntetlen is elég. A talán még ennél is szikrázóbbnak ígérkező holland–portugál összecsapást az olasz Rizzolira bízta az UEFA. A két együttes legemlékezetesebb meccsén, a 2006-os vb nyolcaddöntőjében 4 piros és 16 sárga lapot osztott ki Ivanov játékvezető. Közben a fogadóirodák már szinte biztosra veszik, hogy Kassai Viktor fújja a döntőt: a magyar bíróra mindenütt kétszeres oddsszal lehet fogadni, míg a második számú favorit Howard Webbre 6-7-szeres szorzót kínálnak a bukmékerek.
A pénteki „viharos” ukrán–francia mérkőzés előtt nagy tornán utoljára 38 éve, az 1974-es németországi vb-n szakadt félbe találkozó kedvezőtlen időjárás miatt. A fináléba jutásról döntő NSZK–Lengyelország meccs során a szakadó esőtől annyira rossz állapotba került a frankfurti Waldstadion gyepe, hogy a helyi tűzoltóság szivattyúinak segítségét kellett kérni. A mérkőzést végül Gerd Müller 76. percben szerzett góljával nyerték a nyugatnémetek, akik négy nappal később a döntőben is diadalmaskodtak.
Az ukránok pénteki legyőzése előtt utoljára a 2006-os világbajnokság elődöntőjében nyert meccset a francia válogatott nagy tornán. A gallok a berlini döntőt elbukták, majd a 2008-as Eb-ről és a 2010-es vb-ről egyaránt egy-egy döntetlennel és két-két vereséggel búcsúztak már a csoportkörben.
Bár Olof Mellberg valószínűleg azt hitte, duplázott az angolok elleni meccsen, mire a második gólját megszerezte, az UEFA már Glen Johnson öngóljának ítélte a svédek első találatát. Johnson ezzel az idei Eb első öngólosa lett. Az előző kontinenstornán senki sem talált a saját kapujába, így öngólokig egészen a 2004-es Eb-ig kell visszamennünk: ekkor a horvát Igor Tudor a franciák, a portugál Jorge Anfrade pedig a hollandok ellen mattolta saját kapusát.
A második csoportkör után a torna gólátlaga 2,9 volt (16 meccsen 46 gól). Ez egyelőre jóval magasabb, mint a legutóbbi két Eb, egyformán 2,48-as átlaga, de túltesz a 2000-es 2,74-es átlagtermésen is – nem is beszélve a legutóbbi vb-ről, ahol meccsenként átlagosan csak 2,27 találat esett. A magas átlagról talán a szokatlanul sok fejes gól tehet: Mellberg bólintása már a 14. volt a sorban. Ezzel már két csoportkör után tartottunk annyi fejes gólnál, mint négy éve a komplett Eb alatt.
Bár a portugál és az olasz válogatottnak is jó esélye van továbbjutni, ám még ha nyernek is utolsó meccsükön, mindkét csapat számára létezik rémálomszerű forgatókönyv: a B-csoportban a német-dán meccsen például a 4-3-as dán győzelem jelentené a portugálok biztos kiesését, míg az olaszokat a spanyol–horvát duó egy 2-2-es vagy ennél több gólt hozó döntetlennel „golyózhatja ki”. A kettő közül természetesen az utóbbi tűnik reálisabbnak, annál is inkább, mert 2004-ben a svéd–dán kettős ugyanígy küldte haza az olaszokat a portugáliai Eb-ről. Arra azonban mérget vehetünk, hogy az UEFA ellenőrei árgus szemekkel figyelik majd az érintett találkozókat.
Az UEFA fegyelmi bizottsága eljárást indított a horvát szövetség ellen a válogatott szurkolóinak rasszista megnyilvánulásai miatt. A horvát drukkerek csütörtökön az olaszok elleni 1-1-re végződött csoportmérkőzésen rasszista szimbólumokat feszítettek ki, rigmusokat énekeltek, az ellenfél színes bőrű játékosa, Mario Balotelli felé pedig banánokat dobáltak. A horvát szövetségnek természetesen a meccs alatt a pályára került pirotechnikai eszközökért is felelnie kell.
Mi dönt?
Az összes csoportban kialakulhat pontazonosság csapatok között, sőt, a B és C csoportokban akár három együttes is állhat egyforma pontszámmal az utolsó meccsek lefújása után. A hivatalos versenykiírás szerint ekkor sorrendben az alábbi dolgok döntenek az érintett csapatok között:
1. az egymás elleni meccseken szerzett több pont
2. az egymás elleni meccseken elért jobb gólkülönbség (kettőnél több csapat esetén)
3. az egymás elleni meccseken szerzett több gól (kettőnél több csapat esetén)
4. gólkülönbség az összes csoportmeccsen
5. több lőtt gól az összes csoportmeccsen
6. magasabb UEFA-koefficiens
7. az Európa-bajnokság alapján készített fair play-rangsorban elfoglalt jobb hely
8. sorsolás
A 6. pontban szereplő UEFA-koefficiens a válogatottak teljesítményére vonatkozik és nem azonos a klubcsapatok szereplése alapján kialakuló rangsorral. A legfrissebb listán egyetlen holtverseny sincs (Dánia három ezreddel előzi meg Portugáliát), így legkésőbb ezen a ponton eldőlnek a vitás kérdések.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!