A magyar Universiade-pályázat olyan, mint egy alaposan elrontott matekdolgozat: előbb beadjuk, aztán számolunk.
A Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS) szeptember 14-én nyújtotta be pályázatát a 2019-es, XXX. nyári Universiade budapesti megrendezésére. A lelkesedés nem tartott sokáig: november nyolcadikán már a pályázat visszavonásáról, finomabban szólva „2023-ra halasztásáról” szóltak a hírek. Történt mindez azután, hogy Budapest esélyei jelentősen megnövekedtek az azeri főváros, Baku visszalépése miatt – öröm helyett azonban gyorsan visszakoztunk mi is, így a rendezés joga Brazíliavárost illeti. Budapest eddig kétszer rendezhetett ilyen kaliberű egyetemi világversenyt: 1935-ben Egyetemi Világjátékokat, 1965-ben az Universiadét. 2019-ben nem fog, pedig Simicskó István szakállamtitkár elmondta: még egy munkacsoportot is felállítottak, hogy minden pompásan menjen. Ja, apró szépséghiba, hogy mindezt a pályázat beadása után.
Amiben a halasztásról kiadott sajtóközlemény szerint feltétlenül és maradéktalanul biztosak lehetünk: Budapest méltó helyszíne lenne az Universiadénak, hiszen a szükséges beruházások (FTC-stadion, Tüskecsarnok, Puskás stadion, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusa) anélkül is megvalósulnak, hogy elnyertük volna a rendezési jogot. Sőt: tulajdonképpen minden körülmény adott egy ilyen rendezvény lebonyolításához. A kormány biztosította elvi támogatásáról a pályázókat, a nemzetközi zsűri pedig – amely a visszalépés ellenére kérte a magyar anyag prezentálását – roppant elégedett volt a pályázattal. S hogy akkor mégis mi okozhatta a fennakadást? Naná, hogy a piszkos anyagiak.
Mert odáig, ugye, rendben van az ügy, hogy a versenyhelyszínek megvannak – ám a rendezvényre érkező, ötezernél is több sportolót, illetve a velük tartó stábot is el kell szállásolni valahol. Leginkább egy olimpiai falura hasonló létesítményben – amilyen jelenleg nincs Budapesten, de ha épülne is, kérdéses volna a kihasználhatósága. És akkor még az egyéb költségeket (ellátás, rendezés, biztosítás stb.) nem is említettük. A büdzsét előzetesen 20- 22 milliárd forintra saccolták (de volt itt szó 29 milliárdról is), ám dr. Kiss Ádám, a bizottság elnöke szerint ez csak tipp volt, ráadásul erre jön még a Nemzetközi Egyetemi Sportszövetségnek (FISU) fizetendő jogdíj is. A kissé (talán szándékosan?) homályos sajtóközleményből annyi bogozható ki, hogy a FISU követelményeit nem tudjuk teljesíteni, a magas rendezési költségekről nem is beszélve. Mindezt a meghallgatáson jeleztük is – jó kérdés, persze, hogy ez miért a pályázat elbírálásának finisében történik meg, és ha van rá magyarázat (például a FISU hirtelen állt elő valami teljesíthetetlennel), akkor azt miért nem hozzák nyilvánosságra. Így a közvélemény jelentős százalékban csak egy újabb elpuskázott lehetőséget lát, mi több, sokan felháborítónak tartják, hogy ilyen volumenű sporteseményre nagyobb összegeket költsön az ország. Ész nélkül, hiszen még előzetes kalkulációnk sincs. Akik támogatnák az Universiade hazai rendezését, azért dühösek, mert nem értik, hogy lehet az, hogy előbb beadunk egy pályázatot, és csak aztán kezdünk el számolgatni. Persze, nézhetjük mindennek a jó oldalát is: még jó, hogy nem azután álltunk neki, hogy elnyertük a rendezési jogot.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
