„Most már eleget tudsz ahhoz, hogy tönkretegyél.”
Állítólag ezt mondta a hétszeres Tour de Francegyőztes Lance Armstrong a masszőrének, Emma O’Reillynak, miután a kerékpáros és a csapatvezető (az egyre dagadó botrány miatt a héten új klubjától, a RadioShacktől elküldött Johan Bruyneel) a füle hallatára beszélték meg, hogyan magyarázzák ki Armstrong pozitív doppingtesztjét. Arról a bizonyos 1999-es esetről van szó, amikor az amerikai kerekes mintájában a tiltott szerek közé sorolt kortizolt találtak, ám elfogadták védekezését, miszerint az egy kortizoltartalmú kenőccsel került a szervezetébe, amivel a nyereg miatt sajgó hátsóját kezelték. O’Reilly később jóval több lett, mint masszőr, gyakran kellett a doppingoláshoz szükséges eszközöket átcsempésznie a határokon, megszabadulni a használt fecskendőktől, tasakoktól vagy épp sminkelési tapasztalatait felhasználva eltüntetni a tűszúrások nyomait a kerekesek testéről. Mint egy interjúban elmondta, egy alkalommal Spanyolországból kellett tablettákat vinnie a Tour helyszínére, amelyeket magának Armstrongnak adott át – egy Nizza melletti gyorsétterem parkolójában. O’Reilly már 2003-ban, egy Armstrongot leleplezni kívánó könyvben is beszélt a US Postal csapatánál töltött éveiről, ám akkor Armstrong rágalmazásért beperelte, az ügy pedig egyezséggel zárult.
Pertől ezúttal nem kell tartania, Armstrong ugyanis augusztusban bejelentette, nem védekezik tovább a felhozott vádak ellen. Így az egykori maszszőr beszámolója is szerepel abban a több mint 200 oldalas kivonatban, amelyet az Egyesült Államok Doppingellenes Ügynöksége (USADA) nyomozása lezárultával a napokban küldött el a Nemzetközi Kerékpáros Szövetségnek (UCI). Az összegyűjtött bizonyítékokat – köztük pénzügyi kimutatásokat, számlákat, elektronikus leveleket, kutatási adatokat és teszteredményeket –, amelyekből a sporttörténelem legkifinomultabb doppingprogramja körvonalazódik, 26 tanú vallomása egészíti ki, köztük Armstrong tíz korábbi csapattársáé, akiket együttműködésükért cserébe az ilyenkor szokásos több év helyett mindössze fél évre tilt majd el az UCI.
A labda tehát most már a nemzetközi szövetség térfelén pattog, bár a végső szót Armstrong győzelmeinek sorsáról csak a Tour szervezőbizottságával (ASO) közösen mondhatja ki. A jövőre 110 éves verseny történetében eddig két versenyzőt fosztottak meg győzelmétől – az amerikai Landis a 2006-os, a spanyol Contador pedig 2010-es sikerét bukta utólag. Mivel az Armstrong mögött második helyen végzők egytől egyig érintettek voltak korábbi doppingügyekben, az ASO elnöke, Christian Prudhomme kifejtette: „a legjobb megoldás az lenne, ha azokban az években nem lenne hivatalos győztes”.
Nem ismeretlen a sportban, hogy üresen marad az első helyezettnek járó rubrika. A 2000-es sydneyi olimpián három aranyérmet begyűjtő amerikai sprinternőt, Marion Jonest is doppingolás miatt fosztották meg utólag címeitől, de míg két számban az eredetileg másodikként zárók megörökölték az első helyet, addig a 100 méternek hivatalosan nincs győztese, az ottani második ugyanis, Jan Ullrichhoz és a többiekhez hasonlóan, nem találtatott erre méltónak. Ő volt az a görög Ekaterina Tanu, aki az athéni olimpia előtt azzal próbált megúszni egy doppingellenőrzést, hogy barátjával, Kosztasz Kenterisszel megrendeztek egy motorbalesetet, amiért később mindketten felfüggesztett börtönbüntetést kaptak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!