Csibi egy csoda volt - Berlin 1936.

Elek Ilona ügyesen zongorázott, érzéke volt a zenéhez, nem csoda, hogy a család szerette volna, ha ebben a műfajban ér el sikereket. Csakhogy Ilona (barátainak és vívótársainak Csibi) húgával, Margittal együtt inkább a vívótermet látogatta – titokban. Minthogy a ’20-as években Magyarországon nem illett a nőknek fegyvert adni a kezükbe. Érettségi után a Zeneakadémia igazgatója behívatta az édesapját, és közölte, hogy a vívás lemerevíti a lány csuklóját, ezért abba kell hagynia. A vívószövetség akkori elnöke azonban hatalmas fantáziát látott Csibiben, és rábeszélte a szülőket, hogy engedjék őt versenyezni. A kor legkiválóbb mesterénél, Italo Santellinél iskoláztatta, és – leküzdve a férfi vívótársadalom ellenállását – számos versenyen elindította. Csibi igen makacs természetű volt, ezért több alkalommal összekülönbözött az ellene ítélő versenybírákkal; a nápolyi Európa-bajnokság után két évre el is tiltották a versenyzéstől. Mindez azt is jelentette, hogy a Los Angeles-i olimpiára nélküle utaztak a magyar női tőrözők. 1933-ban viszont, amikor Budapesten rendezték a vívó Eb-t, már újra versenyezhetett. És győzött.

Egyéniben és csapatban is.

1936-ban mégsem ő volt az olimpia esélyese, hanem két másik „Ilona”, a kor két legjobbnak tartott női vívója: a német Helene Mayer és az osztrák Ellen Preis. Az ő történetük legalább olyan izgalmas, mint Csibié. Mindketten zsidó származásúak voltak, és számukra az olimpiának – a győzelmen túl – más tétje is volt: a családjuk biztonsága a Harmadik Birodalomban. (Egyébként Elek Ilona is zsidó volt, a háború alatt az ő élete is veszélyben forgott, nem versenyezhetett.) A szaksajtó egyértelműen a német és az osztrák lány csatáját várta az aranyért, ezzel szemben Csibi mindkettőt magabiztosan legyőzve megszerezte a magyar női sportolók első aranyérmét.

Elek Ilona tizenkét év kihagyás után, az 1948-as londoni olimpián szintén aranyérmet szerzett, majd 1952-ben, 45 évesen Helsinkiben ezüstöt. Később elvégezte a Zeneművészeti Főiskolát, számos táncdalt és sportindulót komponált. Szeretett volna elindulni a melbourne-i olimpián is, de a magyar sportvezetés ezt megakadályozta. 1956-ban lakásán bújtatta azt a kommunista sportvezetőt, akinek döntő szava volt abban, hogy ne indulhasson el. 1988. július 24-én halt meg Budapesten.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!