Továbbra sem tudni, akarnák-e a magyarok, hogy olimpiát rendezzenek Budapesten, erről ugyanis még senki nem kérdezte meg – leginkább – a főváros lakóit. Talán ezért is mozog elsősorban politikai síkon a budapesti olimpia ügye, nem pedig gazdaságin és sportszakmain. Miközben Magyarország fővárosa egyszer már hivatalosan is elnyerte az olimpia rendezési jogát, ám aztán úgy alakult, hogy az 1920-as nem a budapesti, hanem az antwerpeni
olimpia néven került fel a nyári játékok listájára.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság még az I. világháború kitörése előtt, 1914 júniusában ítélte oda a magyar fővárosnak az 1920-as olimpia rendezési jogát (jelölt volt még Antwerpen és Lyon is), ám a háború, különösen a vesztes háború alapjaiban számolt fel minden rendezési és indulási esélyt. A világháború miatt eleve elmaradtak az 1916-os nyári olimpiai játékok, amit a világháborút szintén vesztesként záró Berlin rendezett volna.
Pedig az 1920-as olimpia több szempontból is emlékezetessé tette volna Budapestet: az elhúzódó háborút követően először azon az olimpián húzták fel az olimpiai lobogót, szimbolizálva a földrészek összefogását; azon az olimpián tettek először hivatalos esküt sportolók és sportbírók – „Esküszünk, hogy az olimpiai játékokon becsületesen, a szabályokat tiszteletben tartva veszünk részt, a lovagiasság szellemében szolgálva hazánk dicsőségét és a sport ügyét” –; és ezen az olimpián szerepelt utoljára a nyári játékokon a jégkorong.
Magyarország ezzel szemben egy egészen más hangulatú 1920-ra emlékezik. Antwerpenben már javában zajlottak az olimpiai versenysorozatok, amikor június 4-én Magyarország aláírta az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződést, amelynek következtében elvesztette területének 71,3, lakosainak 64,1 százalékát.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!