„Egész délig szakadatlanul folyik a tanítás hat-hét mester vezetésével. A délután nagy része a gyermekeké. Évenként mintegy kétszáz gyermek látogatja a vívótermeket, s bájos látvány a kicsikék testedző viaskodása. Valóban örvendetes, hogy hazánkban is ilyen népszerűvé vált már a külföldön annyira kedvelt és megbecsült testedzés.” (Részlet az 1907-es Nemzeti Sportból)
Hogy minden sportok közül miért éppen a vívásban vagyunk a legeredményesebbek, nem tudni. Talán a magyar virtus teszi, esetleg a jó időben megkezdett utánpótlás-nevelés. A lényeg, hogy az újkori nyári játékokon megszerzett 78 érem (köztük 33 arany) önmagáért beszél. Van azonban három vívó, akikről külön is érdemes megemlékeznünk, tekintettel arra, hogy a fenti mennyiség legjavát ők hárman termelték, kiérdemelve ezzel a „minden idők legeredményesebb magyar olimpikonjai” címet. Gerevich Aladár 1932 és 1960 között hétszer állhatott fel a dobogó legfelső fokára (hatszor csapatban, egyszer egyéniben). Utolsó olimpiáját ötvenévesen nyerte. Erre rajta kívül eddig senki nem volt képes. Őt Kovács Pál követi a maga hat aranyával (5 csapat, 1 egyéni). Katonaként megjárta a hadifogságot, hazatérése után leszerelt és tervezőmérnök lett. A triumviráus harmadik tagja és talán legszínesebb egyénisége Kárpáti Rudolf, aki négy olimpián hat aranyérmet szerzett. Kárpáti kivételes vívótehetségét egyedülálló ütemérzékével és muzikalitásával magyarázták. Ezért sem lepődött meg senki, amikor később elvégezte a Zeneakadémia hegedű tanszakát, majd a Pázmány egyetemen zenetörténetet hallgatott.
És hogy mire számíthatunk a vívóktól Rióban? Női tőrben Mohamed Aida, Knapek Edina, női párbajtőrben Szász Emese, női kardban Márton Anna, férfi kardban Szilágyi Áron és Decsi Tamás, férfi párbajtőrben pedig Boczkó Gábor, Imre Géza és Rédli András képviseli a színeinket. Kilenc kvóta nem kevés, de ma már nem az arany, hanem inkább a tisztes helytállás lehet a cél.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!