„Azt hittem, hogy futok, de amikor később megnéztem a felvételt, csak egy bicegő embert láttam” – mondta Derek Redmond brit atléta, akinek – a Guardian 2012-es szavazása alapján – minden idők harmadik legemlékezetesebb olimpiai pillanatát köszönhetjük. Az Európa- és világbajnok sprinter érmes reményekkel érkezett 1992-ben Barcelonába, de számára másként lett emlékezetes az olimpia.
Felkészülten, koncentrálva, 749-es rajtszámmal vágott neki a 400 méteres futás középdöntőjének, de 150 méter után elszakadt az izom a jobb combjában. Redmond lerogyott, majd fél térden állva erőt gyűjtött, és nem törődve a fájdalommal, bal lábán ugrálva elindult a cél felé. A nézők közül ekkor berohant egy férfi, akit a biztonságiak meg akartak állítani, de azt kiabálta, én vagyok az apja, majd a zokogó fiát átölelve bekísérte a célba.
A történtek számos reklámozó céget ösztönzött arra, hogy a kitartás és az akaraterő példaképévé tegye Derek Redmondot. A londoniak még aláírást is gyűjtöttek azért, hogy a 2012-es olimpián a két Redmond, apa és fia gyújthassák meg az olimpiai lángot. Ezt végül hét fiatal tette meg helyettük, de Redmond egyike lehetett azoknak, akik vihették a lángot.
Az orvosok két évvel a barcelonai események után azt tanácsolták Redmondnak, hogy örökre hagyjon fel a sporttal, de nem hallgatott rájuk. Elkezdett kosárlabdázni, egészen a válogatottságig vitte, és belekóstolt a másodosztályú rögbibe és a motorsportba is. Jelenleg egy Superbike Team társtulajdonosa, valamint motivációs előadásokat tart a bátorságról, az akaraterőről és a kitartásról. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ő sokat tud erről, hiszen anno, amikor Barcelonában megsérült, még akkor is csak egyvalamire tudott gondolni: „Az motoszkált bennem, célba kell érnem, bármi megtörténhet még.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!