Minden olimpián akad olyan sportoló, aki nemcsak versenyszámában az első, hanem valami másban is. Alvin Kraenzlein például mindjárt a második újkori olimpián az első lett azzal, hogy négy egyéni számban is nyerni tudott. Hatvanméteres sík-, 110 és 200 méteres gátfutásban és távolugrásban.
Ám a fogorvos végzettségű amerikai sportoló nemcsak ebben volt az első, hanem egy új technika alkalmazásában.
A gátakat ugyanis nem óangol (szakleírásban: közelről ugrásszerű elrugaszkodás, karlendítés hajlított térddel, függőleges, elcsavarodott törzs, rövid és magas súlyponti pálya) stílusban vette, felugorva, akár egy szöcske, hanem előredőlve, nyújtott lábbal, szinte siklott a gátak felett. A szakleírás szerint ez az új stílus lényege: lendítés nyújtott térddel, előredöntött törzs, gátülés a gát felett, megnövelt rálépési távolság (180 cm), csökkentett lelépés (160 cm). A technika annyira hatásosnak bizonyult, hogy azt követően ember nem volt, aki ne így akart volna nekifutni az akadálynak.
Később már a gátak közötti lépések számára, a rajttechnika csiszolására fordítottak gondot a sportolók. Ezért is van az, hogy a gátfutás ma már nem az időnként nyúlként felugró atléták sportja – inkább kilőtt nyílként suhannak a gát felett.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!