„Hanem azért épenséggel nem volt dicstelen a magyar athléták szereplése a st.- louisi olympusi versenyeken. Mindenki elismerte kiváló kvalitásukat és tény, hogy más európai nemzetek sem értek el nagyobb sikereket. Mindannyiukat kimerítette a fárasztó tengeri út, a harmincz órás vasuti utazás, azután a szokatlan éghajlat, nyomasztó hőség, rosz lakás, idegen ételek épenséggel nem voltak alkalmasak arra, hogy az európaiak kondiczióját előmozdítsák. A roppant önteltséggel felvonult német athléták is épen csak egy - általános vélemény szerint - véletlen első és egy harmadik díjat visznek haza” – írta a Vasárnapi Újság 1904. október 9-én. Korabeli laptársunk lelkesedése nem volt véletlen.
A négyfős magyar küldöttség két arany (Halmay Zoltán), egy ezüst és egy bronz (Kiss Géza), valamint egy negyedik és egy ötödik hellyel igen előkelő helyen végeztek a nemzetek pontversenyében.
A 4. és 5. helyet egy Gönczy Lajos nevű – méltatlanul elfeledett – atléta, a BEAC versenyzője szerezte.
A Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubot báró Eötvös Loránd, az egyetem rektora alapította 1898-ban, angolszász hagyományokat követve. A BEAC egyike a legrégebbi magyar sportegyesületeknek, és az atlétika volt a legelső sportág, amelyet a klub keretein belül aktívan űzni kezdtek, felkaroltak és az egyesület fennállása óta megszakítás nélkül űznek.
Gönczy 1900-tól volt a klub atlétája. Ő volt az első, aki nemzetközi magasugró-versenyeken jelentős sikereket ért el. Párizsban ő nyerte a szakág első magyar olimpiai érmét. Szemből nekifutva, a léc felett háthomorítással ugrott, ezt a stílust a korabeli szaksajtóban magyar stílusnak nevezték el. Legjobb egyéni eredményét (182 cm) 1904-ben érte el. Ezzel érmes is lehetett volna St. Louisban, de 1,75 csak a negyedik helyhez volt elég. (Az ötödik helyet a helyből magasugrással nyerte – akkoriban még ilyen is volt). Maga a játékok rekord hosszúságú és igen fárasztó volt. Július 1-jén nyílt meg, a záróünnepséget november 23-án tartották.
Az 1908-as olimpián Gönczy már nem szerepelt a magyar válogatottban. Az aktív sportolástól 1910-ben vonult vissza. Jogot végzett, majd törvényszéki bíró lett. Az első világháború kitörésekor behívták katonának. Először a galíciai harcokban vett részt, majd Doberdóba vezényelték. Itt halt meg 1915. december 4-én.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!