Sastin Marianna, az eddigi egyetlen magyar női birkózó-világbajnok a 63 kilogrammos súlycsoportban kiharcolta a riói részvétel lehetőségét, így a harmadik olimpiájára készül. A Vasas kiváló sportolója dzsúdósból lett a magyar női birkózás legeredményesebb versenyzője.
– Kezdetben több sportágba is belekóstolt, majd tízéves korában cselgánccsal kezdte aktív sportolói pályafutását. Hogy lett ebből birkózás?
– Már jól szerepeltem a dzsúdósok között, amikor 1999-ben Gulyás István, a szabadfogású válogatott szövetségi kapitánya azzal kereste meg az edzőmet, hogy ha van hozzá kedvem, kipróbálhatom a birkózást. Még abban az évben részt vehettem a junior birkózó Eb-n, és a hatodik helyen végeztem. Ezután néhány évig „kétlaki” voltam, de a cselgáncsban a hazai eredményeim ellenére alig kaptam lehetőséget a nemzetközi versenyeken, ezért 2003-ben úgy döntöttem, végleg áttérek a birkózószőnyegre.
– Nehéz volt az átállás?
– Eleinte bizony működött a reflex, óhatatlanul voltak olyan mozdulataim, amit a cselgáncsból hoztam.
– A világversenyek gyűjtötte az ezüst- és bronzérmeket. 2008-ban és 2012-ben kijutott az ötkarikás játékokra, de sem a pekingi, sem a londoni olimpián nem sikerült pontszerző helyen végeznie.
– Különösen Londont éltem meg nagy kudarcként, mert szerettem volna éremmel hazatérni. Szerencsére egy évvel később, a 2013-as budapesti világbajnokságon sikerült nyernem, és ez hatalmas lökést adott a folytatáshoz.
– Az 59 kilogrammos súlycsoportban lett világbajnok, de ez nem olimpiai szám. A riói kvótát 63 kilogrammban szerezte meg, vagyis híznia kellett.
– Korábban sokszor kellett fogyasztanom, de most szinte nem is kell odafigyelnem a súlyomra. Még a mérlegelés napján is ehetek egy jót, ha vékonyabban is, mint egy hétköznapon.
– Az edzője a férje, Wöller Ákos, korábbi válogatott birkózó, aki évekig a női szakágat is vezette. Ez a kettősség nem okozott nehézséget?
– Nekem ez soha nem jelentett problémát, most pedig még jobb a helyzet, hiszen csak velem foglalkozik. Így teljes erővel a riói felkészülésemre koncentrálhatunk.
– A magánéletükben is „birkóznak”?
– Törekszünk arra, hogy ne vigyük haza a „munkát”, de ez nem olyan egyszerű. Az edzőteremből kilépve, az ajtó becsukásával nem lehet mindent kizárni. Egyébként egy civil házaspár hétköznapjait éljük, most például a panelházunk felújításának gondjaival küzdünk.
– A női birkózásban mely nemzetek viszik a prímet?
– Ezt nem lehet egy-két országra leszűkíteni. A sportág egyre népszerűbb, vannak súlycsoportok, ahol az ázsiai, amerikai, kanadai versenyzők a jobbak, másokban az európaiak. A 63 kilogramm ebből a szempontból kimondottan vegyesnek nevezhető.
– Hogy látja az esélyeit?
– Ebben a kategóriában nyertem már vb-ezüstöt és Eb-bronzérmet is. Nagyon motivált vagyok, hiszen az olimpiai érem hiányzik a kollekciómból.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!