A magyar kajak-kenu sport történetébe nagy betűkkel írták a 2015-ös milánói olimpiai kvalifikációs világbajnokságot, ahol a Tótka Sándor, Molnár Péter kajakpáros 200 méteren fél óra alatt kétszer nyerte meg az aranyérmet. Az eredeti döntőt ugyanis visszalőtték, de ezt a mezőny többsége nem hallotta. A magyarok elsőként értek a célba. Az eredményt megsemmisítették, a finálét megismételték – a magyar duó pedig másodszor is győzött. A páros idősebbik tagjával, a 30 éves Molnár Péterrel, a Honvéd versenyzőjével beszélgettünk.
– Pályafutását Szobon kezdte. Mikor szállt először vízre?
– Örökmozgó gyerek voltam, mindenféle sportszakkörben részt vettem, legyen az futball, pingpong, bármi. Volt egy szabad délután, a haverok szóltak, hogy indul egy kajakedzés, mi lenne, ha kipróbálnánk. Kilencévesen kezdtem, és alig egy év kellett ahhoz, hogy az első versenyemet megnyerjem.
– Miért a kajakot választotta, nem pedig a kenut?
– Szobon szerény kis egyesület működött, a csónakházban fellelhető maradék kajakokkal kezdtek építkezni. Kenu nem volt a tárolóban.
– 2003-ban 500 méteren párosban nyert ifjúsági világbajnoki címet. Az egyes nem érdekelte?
– Az egyest is szeretem, de párosban jobban jöttek a sikerek, főként az utóbbi időben. Addig kell ütni a vasat, amíg meleg, és ez most egyértelműen a páros.
– 2011-ben egyesben 500 méteren megszerezte az olimpiai kvalifikációt, mégsem jutott ki Londonba.
– Sajnos több hibát is elkövettünk a felkészülésen, és nem sikerült a hazai válogató. A kudarc miatt még az is megfordult a fejemben, hogy inkább a civil pályafutás építésével kellene foglalkoznom, de végiggondoltam a történteket: ez egy rossz felkészülés volt, többre vagyok képes, csak változásokra van szükség. Ekkor kerültem Hűvös Viktor irányítása alá, és ez életem legjobb döntésének bizonyult.
– Ki találta ki, hogy Tótka Sándorral együtt evezzenek?
– Sprinter alkat vagyok, és két éve a szövetség egy sprinttáborban „próbálgatta” a párosokat. Mi is így ültünk össze. Az első perctől kezdve összhangban voltunk. Emberileg is jól megértjük egymást, nemcsak a vízen, hanem a nap 24 órájában számíthatunk egymásra, és ez magabiztosságot ad a csapathajóban.
– Tótka jóval fiatalabb, mint ön. Nem zavaró a nyolc év korkülönbség?
– Viccesen szoktam mondogatni, hogy szinte a kisöcsémként tekintek rá, amin Sanyi jókat mosolyog. Nem tartom magam idősnek, de jót tett nekem, hogy egy „zabolátlan csikóval” kerültem egy hajóba. Sanyi pedig úgy érzi, kicsit hozzám „öregedett”.
– Aktuális világbajnokként a kvóta megszerzésével már biztos olimpiai résztvevőnek számítanak?
– A szövetség úgy döntött, senki sem élvez védettséget, és a következő időszakban két hazai válogatón dől el, ki kerül az olimpiai csapatba. Lesznek kihívóink, de mi bízunk abban, hogy itthon sem találunk legyőzőre.
– A riói előolimpián milyen tapasztalatokat szereztek?
– A tesztversenyen a másodikak lettünk. Kikaptunk a németektől, de nem voltunk elkeseredve, mert jól mentünk. Az olimpia szellemiségéhez minőségileg jobb pálya illene, de ennél rosszabbakon is mentünk már világversenyen. Mindenesetre az aranyéremre törünk.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!