Mohamed Aida világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok tőrvívó a múlt hónapban a havannai Grand Prix versenyen bebiztosította a riói indulás jogát, ezzel a kajakos Kammerer Zoltánnal és a szörfös Gádorfalvi Áronnal együtt sorozatban hatodik alkalommal vehet részt az ötkarikás játékokon.
– Több mint 25 éve versenyez, a riói kvótát éppen a születésnapján szerezte meg. Honnan indult a pályafutása?
– Az általános iskolából, ahol kezdetben még nem tartoztam a „kiválasztottak” közé, mert félénk természetűnek találtak, de nem adtam fel. A küzdőszellem már akkor is bennem volt, és szorgalmasan jártam a vívóterembe. A kiugrást az első junior világbajnoki cím megszerzése jelentette 16 éves koromban.
– Húszévesen pedig, 1996-ban, Atlantában már részt is vett az első olimpiáján.
– Nagyon fiatal voltam. A döntőben a nyolcadik lettem, és akkor ezt csalódásként éltem meg. Jobb eredményre számítottam.
– Négy év múlva viszont magyar bajnokként jutott ki Sydneybe, ahol végül a hetedik helyen végzett.
– Az az olimpia mégis több okból kedves volt számomra. A körülmények, az ottani emberek vendégszeretete különlegessé tette a hangulatot, nem szólva arról, hogy kanadai válogatott párbajtőröző férjemet akkoriban ismertem meg. Együtt készülhettünk az olimpiára, és ez nagyon jó dolog volt.
– Athénben, 2004-ben sokat lépett előre: negyedik lett.
– Az olimpiákat nézve egyéniben ott lett volna a legnagyobb esélyem az éremre. A mai napig sajnálom, hogy lemaradtam róla, pedig pályafutásom során talán ott vívtam a legjobban.
– Pekingben 2008-ban viszont „csak” a tizedik helyen végzett.
– Pekingre mégis szívesen emlékszem vissza, hiszen ott csapattal kerültünk közel az éremhez, bár végül a negyedikek lettünk.
– Talán a londoni, a 2012-es olimpia volt egyik legszomorúbb versenye, a nyolcaddöntőben döntő tussal kapott ki. Ráadásul mindössze négyen képviselték a sportágat.
– A női tőrcsapat hajszállal lemaradt a kvótáról. Eléggé egyedül éreztem magam, és ez rányomta a bélyegét a hangulatomra. Most, Rióban, a női tőrözőknek nem is rendeznek csapatversenyt, egyéniben ketten leszünk Knapek Edinával.
– Mint rutinos olimpikon mire számít?
– Akadnak még hozzám hasonló „régi motorosok”, de az utóbbi időben szinte lecserélődött a nemzetközi mezőny; jóval erősebb lett. Már a kvóta megszerzése is sokkal nehezebb volt, mint korábban. A papírforma szerint nem én vagyok a legesélyesebb, de teljes erőbedobással készülök. Pozitív izgalommal várom Riót. A küzdőszellemem töretlen, a lendületet továbbra is érzem magamban. Meglátjuk, mire lesz elég.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!