Negyedszerre végre sikerül. Kiss Balázs, a BVSC 33 éves világbajnok birkózója három olimpiáról lemaradt, most azonban a kötöttfogásúak 98 kilogrammos súlycsoportjában az indulási jogért vívott hazai válogatón legyőzte a nagybecskereki kvalifikációs versenyen kvótát szerző Varga Ádámot, így ott lehet a riói ötkarikás játékokon.
– Sportoló családból származik, de a birkózással megtörte a családi hagyományokat.
– Nem minden hagyományt, mert én is a BVSC-hez kötődöm. Nálunk ugyanis minden út ide vezetett. Édesanyám itt röplabdázott, apám pedig válogatott vízilabdázó volt. Kétévesen a BVSC-ben kezdtem úszni, ám nem nagyon jeleskedtem. Rövid ideig vízipólóztam, de hamar kiderült, hogy vajmi kevés érzékem van a labdasportokhoz. Ugyanakkor otthon édesapámmal állandóan „gyűrtük egymást”, imádtam birkózni.
– Kilencévesen ismerkedett meg a sportággal, az utánpótlás-viadalokon szinte minden címet megszerzett, a nemzetközi versenyeken sikerrel szerepelt, 2009-ben felnőttvilágbajnok lett. Miért nem jutott ki az olimpiákra?
– Az athéni olimpia előtt, 2003-ban kivittek a kvalifikációs vb-re, ott azonban sajnos amolyan „hű bele Balázs módjára” elvitt a fiatalos hév, így elbuktam a lehetőséget. Az első tíz versenyző kvalifikálta magát, én a tizenegyedik lettem. Négy évvel később, amikor a kvalifikáció még személyre szólt, hazai riválisom, Virág Lajos időben megelőzött a kvótaszerzésben, így ő vett részt a 2008- as pekingi olimpián. London előtt úgy nézett ki, hogy minden klappol, jó formában voltam, az első kvalifikációs versenyen azonban leszakadt a vállam, egy kézzel kellett birkóznom. Még így is egy hajszálon múlt, de nem lett meg a kvóta, ismét hoppon maradtam.
– Áprilisban nem vett részt a nagybecskereki olimpiai kvalifikációs versenyen. Ennek mi volt az oka?
– Idén a legelső versenyen megsérültem. Óriási fájdalmaim voltak, porckorongsérvvel bajlódtam. Majdnem négy hónap telt el, mire vissza tudtam térni a szőnyegre. Így Varga Ádám szerzett kvótát, a szövetség azonban már az év elején nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a kvótaszerzés nem jelent automatikus részvételi jogot: a riói csapatba kerülésért itthon is meg kell „verekedni”, és aki ekkor jobb formában van, az utazik. Időközben az országos bajnokságon és Lengyelországban is bebizonyítottam, hogy felkészültem a megmérettetésre. Így került sor a kettőnk párharcára.
– Hogy zajlott a hazai válogató?
– A pártatlanság érdekében a szövetségi kapitány úgy döntött, hogy külföldi bírókat hoz erre a mérkőzésre, és csak akkor fogadja el az eredményt, ha nem intéssel, hanem akciópontokkal nyeri meg valamelyikünk a csatát. Volt még egy „csavar”: két győztes meccsig ment a küzdelem, és nem az olimpián szokásos hat, hanem tizenkét perces mérkőzést kellett vívnunk. Szerencsére mindkét meccset sikerült megnyernem.
– Milyennek látja a riói mezőnyt?
– A súlycsoportunkban húsz versenyző indulhat, közülük tizenöt nagyon erős. Korábban már mindenkivel birkóztam, az örmény és az iráni versenyző kivételével le is győztem őket. Talán ez a két birkózó lehet a legveszélyesebb, mert ők voltak a tavalyi világbajnokság döntősei. Persze, ez csak a papírforma. A küzdelmek augusztus 16-án kezdődnek, és bizakodom, hogy végre Fortuna is a kegyeibe fogad, semmi sem hátráltat majd abban, hogy a legjobbat hozzam ki magamból
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!