Második olimpiájára készül Baji Balázs. A 27 éves békéscsabai gátfutó nemrég az amszterdami Európa-bajnokságon az országos csúcsot is megjavítva a 110 méteren ezüstérmes lett, majd a Székesfehérváron megrendezett nemzetközi atlétikai versenyen, a Gyulai István Memoriálon, igen neves ellenfeleket legyőzve az élen végzett.
– Hogy került a gátra?
– Már tizenkét éves koromban kacsingattam az atlétika felé, de kissé nehézkes volt a kezdés, mert nem tudtam, kihez forduljak. Azután volt egy városi diákolimpiai verseny Békéscsabán, ahol a mellettem ülő kedves barátomhoz odalépett a későbbi nevelő edzőm, Medovárszki János, Jani bácsi, és megkérdezte tőle, nincs-e kedve atletizálni? Mire én gyorsan rákérdeztem: jöhetnék-e én is? Persze – hangzott a válasz. Így lettem atléta.
– Hamar kiderült, hogy a gátfutáshoz van tehetsége?
– Igen. Volt egy időszak, amikor a 110 és a 400 méteres gát között vacilláltunk, a munkabírásom és a futótechnikám alapján a 400 méteren is sikereket érhettem volna el, de ez a táv még több edzésidőt igényel, és nem biztos, hogy például később, az egyetem mellett ebben is folyamatosan tudtam volna fejlődni.
– A gát amolyan „veszélyes üzem”. Sokszor sérül a bokája vagy a térde?
– Inkább a bokám, de olykor a térdem is megsínyli. Egyébként most is van egy-két seb a lábamon.
– Ki volt eddig a legnagyobb „skalp”?
– Szerintem a legnagyobb atléta az olimpiai és négyszeres világbajnok amerikai Allen Johnson, aki nagyon szép, hosszú karrier után visszavonult. Az utolsó versenyén Szlovákiában sikerült megvernem. Ez nem volt egy sportértékű skalp, de számomra ez volt a legédesebb.
– A szakma is nagyon várta már az érmet, hiszen a 2014-es kontinensviadalon csak millimétereken múlt a dobogó. Most Amszterdamban végre sikerült, sőt 80 méter körül még az élen volt. Beakadt a gátba?
– Nem, azt hiszem, hogy túlságosan akartam a győzelmet, elvitt a hév, és a finisem nem volt tökéletes.
– Milyen lesz a mezőny Rióban?
– Akikkel igazán számolni kell, azokat már ismerem, egy-két olyan versenyző van, akivel még nem találkoztam, ilyen például az amerikai válogató győztese, aki nagyon jó időt ért el, de kevesebb a tapasztalata, még nem volt olimpián, a nemzetközi versenyeken újoncnak számít.
– A 2012-es londoni olimpia nem a reményei szerint sikerült. Ezért nyilatkozik nagyon visszafogottan a riói várakozásokról?
– Most is visszafogott leszek, mert szerintem a kimondott szónak súlya van, és nem szeretnék olyan elvárásokat megfogalmazni magammal szemben, amelyek esetleg teherként nyomnának. Rióban nagyon szeretném megismételni azt a versenyzést, amit Amszterdamban bemutattam, esetleg annál még gyorsabbat is. Nehéz lesz a döntőbe kerülni, de ha minden jól megy, és ott leszek, kihozom magamból a maximumot.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!