A harmincas éveinek vége felé járó kiváló párbajtőröző igencsak ismert a sportágában. Világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes, de belekóstolt a labdarúgásba, kézilabdába és a thai-boxba is, hobbija a motorozás. Boczkó Gáborról van szó, aki nemrég Imre Gézával, Rédli Andrással és Somfai Péterrel csapatban megnyerte a vancouveri Világkupaversenyt, és ezzel kiharcolta az olimpiai részvétel jogát. A csapatkvóta megszerzése egyben azt jelenti, hogy három magyar versenyző a férfi párbajtőrözők egyéni versenyében is pástra léphet Rióban.
– Sokáig vívódott a sportágválasztáson?
– Édesapám annak idején a tapolcai sportklub elnökeként kiment megnézni egy vívóversenyt, ahová elkísértem. A hangulat azonnal megfogott. Eleinte nehezen tudtam választani, kézilabdában sem voltam ügyetlen, de egyre több időt töltöttem a vívóteremben. Már kadettkoromban jöttek az eredmények és juniorként kétszeres világbajnok lettem.
– Mikor lett végleges a döntés?
– Amikor 2004-ben kijutottam az athéni olimpiára, ahol a csapattal ezüstérmesek lettünk. Egyéniben akkor a 32 között kiestem, de 2008-ban Pekingben már a bronzéremért vívtam. Nagyon bosszantott, hogy lecsúsztam róla, és a negyedik helyen végeztem.
– A thai-boxot viszont a vívás mellett sem hagyta abba.
– Ez egy kiváló küzdősport, amely fegyelemre tanít, fejleszti a koncentrációkészséget, jó fizikai erőnlétet biztosít, kiszélesíti a mozgáskultúrát. Ezzel együtt mostanában nem nagyon foglalkozom mással, csak a vívással, jó ideje már a motorra sem ülök fel, csak a nyári játékokra, az olimpiai felkészülésre koncentrálok teljes erőmmel.
– A magyar párbajtőrözők 1964 után szinte átvették a kardozók kiemelkedő szerepét a nemzetközi vívóéletben, bár az utóbbi időben a dobogó nem mindig jött össze.
– Kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel tarkítva azért tartjuk a helyünket a legjobbak között.
– Hogyan látja a nemzetközi mezőnyt?
– Amikor juniorként bekapcsolódtam a nemzetközi vérkeringésbe és szembekerültem egy amerikai vagy ázsiai versenyzővel, a legyőzésük nem okozott gondot. Most viszont elég egy pillanatnyi kihagyás, és felnyársalják az embert. Elég csak azt említeni, hogy a londoni olimpia egyéni győztese egy venezuelai pengeforgató, vagy például csapatban 2012-ben az Amerikai Egyesült Államok világbajnoki címet nyert. Nem csak a mi fegyvernemünkre, a többire is igaz, hogy nagyon oda kell figyelni, mert még Afrikából is kőkemény ellenfelek kerülnek elő.
– Eddigi pályafutása legnagyobb eredményének az olimpiai ezüstérmet tartja. Lehet, hogy Rióban ezen még fényesíteni fognak?
– Bárcsak igaza lenne!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!