A magyar atlétika ikonja, a szombathelyi kalapácsos ember, azaz Pars Krisztián huszonkét évesen vett részt először az ötkarikás játékokon. Athénban, 2004-ben eredetileg az ötödik lett, de utóbb a második helyezettet tiltott szer használata miatt megfosztották az ezüstéremtől, így a negyedik helyen zárt. Pekingben, ahová már éremesélyesként érkezett, egy skandalumnak köszönhetően nem lett ezüstérmes: két dobogós fehérorosz versenyző is fennakadt a doppingvizsgálaton, de végül egy eljárási hibának „köszönhetően” megtarthatták érmeiket. 2012-ben Londonban végre a dobogó tetejére állhatott.
– Egy ország zárta a szívébe, amikor londoni győzelme után a 2009-ben váratlanul elhunyt nevelőedzője, Németh Pál fotóját mutatta fel. Érezte, hogy nyerni fog és ezt előre eltervezte?
– Egyáltalában nem, de abban a pillanatban ország-világ előtt így szerettem volna köszönetet mondani egykori mesteremnek, aki mindig bízott bennem, és aki nélkül soha nem lehettem volna olimpiai bajnok, kétszeres világbajnoki ezüstérmes, kétszer pedig Eb-aranyérmes.
– A nagy versenyeken rendszerint esélyesként indul. Ez nem nyomasztja?
– Mindig jól akarok szerepelni. Szeretek versenyezni, élvezettel állok a dobókörbe, és ha nincs sérülésem, akkor biztos, hogy felveszem a versenyt mindenkivel.
– Tavaly sokat lehetett hallani arról, hogy a derekát fájlalja, és feltehetőleg komolyabb sérüléssel küszködik.
– Szerencsére az orvosi vizsgálatok kiderítették, hogy nincs olyan nagy baj, nem kell operálni, mert még ez is benne volt a pakliban. Most tűrhetően érzem magam.
– Az elmúlt heteket Dél-Afrikában töltötte. Mi vonzza oda?
– Évek óta oda járok edzőtáborba. Nincs szükség átállásra, jó az idő, kiválóak a létesítmények, és olykor még a komoly ellenfelekkel is találkozunk.
– Ott volt a nagy rivális lengyel Pawel Fajdek is?
– Most nem, de ott edzett a szlovák Lomniczky Marcell és a lengyel Wojciech Nowicki. Ők 78-79 méteres dobók.
– Önnek mekkorákat sikerült dobnia?
– Március végéig tart az alapozó időszak, és az edzőmmel, Németh Zsolttal még nem gondolkozunk méterekben. Ezúttal az erősítésen volt a hangsúly, a technikám csiszolására fordítottam a legtöbb időt. A tavalyi idény a sérülések miatt nem úgy sikerült, ahogy reméltük, ezért újra „össze kellett rakni” a mozgásomat. Áprilistól ráállunk a méterekre is.
– Az elmúlt évek során Fajdekkel lengyel–magyar párharccá vált a kalapácsvetés.
– Bízom benne, hogy ez ezután is így lesz, bár a nemzetközi mezőnyben több olyan fiatal versenyző is feltűnt, aki egyszer-kétszer 80 méter körül dobott.
– Milyen eredmény szükséges egy riói dobogós helyhez?
– Érzésem szerint jóval 80 méter felett kell dobni. Úgy számolom, négyenöten leszünk az első három helyre.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!