Sidi Péter, világ- és többszörös Európa-bajnok sportlövő tavaly a Dél-Koreában rendezett Világkupán szerzett indulási jogot a riói olimpiára, miután megnyerte a férfi légpuskások versenyét. Jelenleg ebben a számban a 4., a kisöbű puskával a 10. helyen áll a világranglistán. Sportlövői karrierje 15 éves korában indult, emellett a számszeríjászat többszörös világbajnoka, ezért is sajnálja, hogy ez a szám nem szerepel az olimpia műsorán.
– Sydney volt az első, 2000-ben a négy olimpia közül, amin részt vettem. Akkor voltam 21 éves. Nem végeztem pontszerző helyen, ahogyan négy évvel később, Athénben sem, de 2008-ban és 2012-ben már csak nüánsznyira maradtam el az éremtől. Pekingben légpuskával, Londonban a kisöbű puska 3x40 lövéses összetett versenyében lettem hatodik. Londonban a kisöbű puska fekvő számában is majdnem bejutottam a fináléba, a 4–13. helyen álltam holtversenyben, a szétlövés azonban nem sikerült, így a 11. helyen zártam. Remélem, Rióban sikerül elérni, hogy a légpuska mellett a kisöbűvel is mindkét számban döntős legyek.
– Kik lesznek a legnagyobb ellenfelek?
– Nehéz megmondani. Mostanában mindig más-más nyeri a versenyeket, London után ugyanis változtak a szabályok. Hiába szed össze valaki a döntőbe vezető hosszú úton komolyabb előnyt, az alapversenyben szerzett pontokat törlik, a legjobb nyolc között pedig egy néhány lövéses finálé dönti el az érmek sorsát. Ez olyan, mintha a maratoni futásban 42 km-nél lenne egy stop, és egy óra múlva az első nyolc egy 100 méteres sprintben döntené el, hogy ki nyeri a maratont. Ez nem sport- és igazságbarát felfogás, de Rióban is eszerint kell versenyeznünk. Csak remélni lehet, hogy előbb vagy utóbb változtatnak rajta, annak érdekében, hogy valóban a sportág legjobbja nyerjen.
– Hány töltényt kell elhasználni egy évben ahhoz, hogy valaki kijusson egy világversenyre?
– Ez változó. Én mintegy százezer lövést adok le a három fegyverrel, vagyis a kisöbű, a nagyöbű puskával és a légpuskával.
– Milyen érzésekkel készül az olimpiára?
– Ez lesz az ötödik olimpiám, ami azt jelenti, hogy elérkeztem a pályafutásom közepéhez. Abból indulok ki, hogy a példaképem, minden idők legeredményesebb sportlövője a szlovén Rajmond Debevec – aki ugyanolyan idős volt az első olimpiáján, mint én – az 5. olimpiáján szerezte az első érmét, mégpedig aranyat, Sydneyben. Athénben a 4. helyen végzett, Pekingben és Londonban bronzérmes lett, most pedig a 9. olimpiájáért küzd. Tavaly is szép érmeket szerzett, Mariborban mellettem állt a dobogón a sportlövő Európa-bajnokságon. Évek óta közösen készülünk a nagy világversenyekre. Nemrég együtt edzőtáboroztunk, és úgy látom, továbbra is nagyon jó erőben van.
– Ebben a sportágban fizikailag vagy pszichikailag kell erősebbnek lenni?
– Több a fizikai igénybevétel. Persze a lövészet nem olyan, mint a kenu vagy a súlyemelés. Előfordulhat, hogy valaki komoly fizikai felkészülés nélkül is érmet nyer egy világversenyen, de ilyenkor jóval kiszámíthatatlanabb a teljesítmény. Megfelelő erőnlét nélkül szinte lehetetlen folyamatosan ott lenni az élmezőnyben, főként a világranglista top tízében, márpedig ez az igazán mérvadó.
– A világ legjobb sportlövői között tartják számon. Mi az oka annak, hogy az olimpián eddig még nem jött össze az érem?
– Nálunk a 6. helyért ugyanúgy meg kell dolgozni, mint egy olimpiai aranyéremért. A döntőben már a szerencsének is szerepe van abban, hogy arany, bronz vagy 6. hely lesz a vége. Milliméterek döntik el a helyezéseket. Remélem, az 5. olimpiámon a szerencse mellém áll, és elhozok egy szép érmet.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!