A riói olimpia sikeres volt. Röviden így lehetne összefoglalni a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) jelentését, amely valójában a riói nyári játékok összegzése. Miközben mindössze két sportág (úszás, vívás) hozta vagy szárnyalta túl a várakozásokat – a többi sportág nem. Vagyis az eredményesség javításáért, a sikeresség ellenére még dolgozni kell.
„Sikeres négy éven vagyunk túl, és nagyszerű eredményeket értünk el a riói játékokon. A további együtt gondolkodás révén a következő négy év is hasonlóan eredményes lehet” – ezt mondta Borkai Zsolt, a MOB elnöke, miután hétfőn átadta a MOB olimpiai jelentését Balog Zoltán miniszternek. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) vezetője pedig megígérte, hogy a jövőben a MOB-bal közösen tesznek javaslatokat a kormánynak a hatékonyabb sportpolitika és -finanszírozás érdekében.
Pedig Magyarország eddig sem költött kevés pénzt a sportra társaságiadó-kedvezményből (tao). Sőt: 2011 és 2016 között 204 milliárd forintot – a Transparency International tavalyi jelentése szerint az elmúlt években milliárdok ömlöttek átláthatatlanul a sportba, főleg labdarúgásra, amelyek félő, nem adományok, hanem irányított közpénzek. Az EMMI cáfolta, hogy ezek közpénzek volnának. A támogatás pedig ment, a taón kívül is évente több tízmilliárd forint, és nem csak az öt látványsportágnak. Az idei olimpiai várt eredmények mégis elmaradtak. Különösen a küzdősportoknál volt feltűnő, milyen hamar búcsúztak sportolóink a versenyektől, igaz, sérülések és megkérdőjelezhető bírói döntések is közrejátszottak abban, hogy nem jöttek a várt érmek.
Érem és pont nélkül zárt az asztalitenisz, az evezés, a kerékpározás, a műugrás, az ökölvívás, az öttusa, a súlyemelés, a tenisz, a tollaslabda, a torna, a triatlon, a vitorlázás. Ami pedig elgondolkoztató, hogy a kiemelt sportágként (látványsportként) kezelt és támogatott vízilabdában sem sikerült érmet hozni. A kézilabdázóink pedig ki sem jutottak, ami abból a szempontból érdekes, nem biztos, hogy a támogatás mértéke határozza meg az eredményességet. Vagyis hiába ígéri meg a szakminiszter, hogy hatékonyabb lesz a sportfinanszírozás, mert a támogatás mértéke és a teljesítőképesség nem egyenes arányban függ egymástól.
Olyannyira nem, ahogyan a hivatásos és a szabadidősport eredményessége és finanszírozhatósága sem hasonlítható össze.
A hivatásos sportot és sportolókat eltartják a reklámok, a szponzorok, a közönségbevételek, a szabadidősportot pedig a sportolók befizetései. Dénes Ferenc sportközgazdász szerint e kettő között alakult ki egy átmeneti sport, amit sokan helytelenül elit sportnak neveznek, ebből fakadóan pedig kiemelt figyelmet is szentelnek rá. Ezek közé sorolja azokat a sportágakat, amelyek sikeressége és eredményessége elismerést hoz nemcsak a sportolónak, de a nemzetének is – társadalmi hatása jelentős, ami megjelenik a nemzettudatban, a közösségi élményekben. Az állam ezért is érzi úgy, hogy támogatni, honorálni kell ezeket a sportolókat és sportágakat. Csakhogy – érvel Dénes Ferenc – az államnak nem feltétlenül és nem minden területen kellene beszállnia a finanszírozási versenybe. Példaként a vívást hozza, amit akár alapítványi támogatásból is lehetne finanszírozni. Sikeres olimpiák után különösen nagy támogatótáborra tehetne szert a vívás. Mert azt kellene átgondolni, nem biztos, hogy minden adófizető ugyanoda csoportosítaná a pénzt, ahová az állam.
Dénes Ferenc azt tartaná helyes útnak, ha 18 éves korig az állam támogatná a minőségi sportot, ezt követően viszont mindenki maga küzdjön meg a sikerért. A sportoló és a sportága is. Küzdjenek már a versenyért is, ahogyan teszik például a dzsúdósok, a teniszezők, az atléták a Grand Prix-sorozatokon; s ahogy teszi ezt például Hosszú Katinka úszó is.
A mai, a 2010 utáni sportfinanszírozás ugyanis visszatért az 1990-es évek előtti modellhez, amelyben az állam a sportban vélte felfedezni a társadalom integráló erejét. Arra vonatkozóan azonban nincsenek tanulmányok, hogy felül-, avagy alulértékelt-e ez, így valóban felmerül a kérdés, mire költjük valójában az adófizető pénzét. Dénes Ferenc szerint azzal nincs gond, hogy jól körvonalazható a kormány expanziója a sporttámogatásban, különösen a gyermeksport és az utánpótlás területén, igaz, ennek üzemeltetési oldala már korántsem látszik olyan jól. A tao-pénzek irányítása viszont csak akkor működik hasznosan, ha a forrásokat tényleg projektre költik, nem pedig vattacukorra.
A sporttámogatás lényegét éppen ezért abban látná, ha kritériumok is épülnének a finanszírozási rendszerbe – mit miért ad az állam, mennyit –, úgy, hogy mindennek következményei is legyenek.
A magyar csapat nyolc aranyérmet, három ezüstöt és négy bronzot nyert a 2016-os riói játékokon.
Az éremtáblázat 12. helyén végzett.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!