A szívem mélyén mindig éreztem, hogy egyszer hazatérek a Fradihoz, és most örömmel fogadtam a lehetőséget – kezdte a beszélgetésünket az 59-szeres válogatott középpályás Hajnal Tamás, aki 17 évnyi idegenlégióskodás után tért vissza az Üllői útra.
– 17 éves kora óta több német csapatban játszott, nem egy helyen meghatározó játékosként tartották számon. Minek köszönhette a németországi szerződéseket?
– Fradi-nevelés vagyok, a zöld-fehéreknél elég gyorsan végigjártam a „ranglétra” minden fokát, és 16 évesen már bemutatkozhattam a Ferencváros első csapatában. Úgy gondolom, ennek köszönhetem, hogy felfigyeltek rám a Schalke 04 csapatánál.
– Az elején azért kicsit „savanyú volt a kenyér”, keveset lehetett hallani a nevét.
– Én nem így látom, sokat köszönhetek a Schalkénél eltöltött éveknek, még akkor is, ha 1998 és 2004 között csak nyolc mérkőzésen kaptam helyet az első csapatban. Akkoriban a fiatal játékosoknak nehéz volt gyökeret verniük, a klubok hamarabb leigazoltak egy harmincas, tapasztaltabb játékost.
– 2004-ben vándorbotot vett a kezébe és Belgiumba, a Sint-Truidense együtteséhez ment.
– Ez pályafutásom egyik meghatározó döntése volt, sok lehetőséget kaptam, és itt találtam igazán magamra. 2006-ban visszahívtak a Bundesligába, először a Kaiserslautern együttesében, majd a Bundesliga 1-be frissen feljutó Karlsruhéban játszottam, azután következett a Borussia Dortmund.
– Itt találkozott először Thomas Doll-lal, aki jelenleg a Fradi vezetőedzője.
– Amikor megkerestek a dortmundiak, és megegyeztünk, akkor Thomas Doll volt az edző, de mire a szerződésre rákerült a pecsét, sajnos már nem ő irányította a csapatot. Azért szerencsére nem felejtett el.
– 2011-ben kölcsönadták a Stuttgart együttesének, majd át is igazolt. Akkoriban sokat beszéltek arról, hogy Hajnal Tamás volt az, aki a kiesésre álló stuttgartiakat kimozdította a kátyúból.
– A Stuttgartnál töltött időszak valóban nagyon szép volt, és szívesen emlékszem rá vissza.
– A német bajnokságban mutatott teljesítményének köszönhetően két alkalommal is megkapta a Magyar Aranylabdát, és éveken keresztül a magyar válogatottnak is stabil tagja volt.
– Arra nagyon büszke vagyok, hogy játszhattam a nemzeti csapatban és talán az egyik legemlékezetesebb az 50. válogatott mérkőzésem, amikor 2012-ben az észtek elleni vb-selejtezőn az én gólommal nyertünk 1-0-ra. Persze voltak olyan meccsek is, amelyeket az ember legszívesebben kitörölne, de ezek is hozzátartoznak a pályafutáshoz.
– Az elmúlt időszakban már nem hívták a válogatottba.
– Egyrészt az ingolstadti állomásom nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, ahogy meg volt beszélve, emiatt kiestem a játékból. Másrészt 33 éves vagyok, és az utóbbi időben az volt az uralkodó felfogás, hogy fiatalítani kell. Én azt gondolom, hogy ne a kor döntse el, hogy ki legyen válogatott, mindig azt tartottam, hogy vannak jó játékosok és kevésbé jók.
– Dárdai Pál szövetségi kapitánnyal ismerik egymást, annak idején többször játszottak egymás ellen Németországban. Számít arra, hogy meghívja a válogatottba?
– Ha szükség lesz rám, természetesen nagyon szeretném, de most elsősorban abban bízom, hogy a Ferencvárosnál megkapom a bizonyítási lehetőséget, és egy jó felkészüléssel visszanyerem az igazi formámat. A klubnál nagyon jók a körülmények, nekem pedig valahol „zöld-fehér” vér folyik az ereimben és minden erőmmel azon leszek, hogy a Fradi tavasszal minden mérkőzésen azt nyújtsa, amit a szurkolók elvárnak tőle.
---------------------------
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!