„A kormányalakítás óta eltelt több mint három hónapban a kormány annyit tett, mint korábban ennyi idő alatt az összes kormány együtt, vagy talán még annál is többet” – értékelte a miniszterelnök szóvivője a kabinet eddigi tevékenységét.
Hozzátette: az elmúlt száz nap olyan eseményekben bővelkedett, amelyekről a korábbi kormányok első száz napjaival összefüggésben nem lehet beszélni. Ha minderről lebontjuk a Fidesz kommunikációjának egyik alapvető jellegzetességét, a túlzást – az ellenfelet nem kritika, hanem, szidalmazás illeti, a saját eredmények nem dicséretesek, hanem világrekordok és forradalmi tettek – akkor is érdemes elgondolkodni Szijjártó Péter szavain. Mert hogy korábban sosem látott eseményekben bővelkedett ez a periódus, ahhoz nem férhet kétség. A választás előtt vita folyt arról, mihez kezd majd a Fidesz, ha megszerzi a kétharmados többséget. Az optimisták reménykedtek, hogy a biztos támogatottság birtokában fontos gazdaságpolitikai átalakításokat kockáztat meg, mások arról értekeztek, hogy a demokrácia lebontása következik. Május óta a Fidesz többször módosította az alkotmányt, számos kétharmados személyi döntést hozott, kétharmados törvényeket módosított. Először van olyan köztársasági elnöke Magyarországnak, aki aktív, nem ellenzéki közéleti szereplő volt a rendszerváltás előtt, továbbá először került valaki a képviselői székből közvetlenül a parlament pénzügyi ellenőrző szervezetének élére. A szintén Fidesz-politikus Szalai Annamária még két választással később is a szupermédiahatóság elnöke lesz, miként Stumpf István is alkotmánybíró marad 2019-ig. Az arányosság terhére csökkentették a képviselői helyek számát, kreatívan alakították át a választókerületeket. Az ígéretek ellenére a kormány nem lett kisebb és takarékosabb: bár mindössze nyolc miniszterrel alakított kormányt Orbán Viktor, államtitkárok és helyettes államtitkárok serege működteti a tárcákat. A minisztériumok összevonása rendszerint hónapokig akadályozza a működést, igaz, a tárcavezetők jelenleg inkább a hozzájuk tartozó intézmények átalakításával és személycseréivel vannak elfoglalva; közben a kulcsfontosságú törvényjavaslatokat parlamenti képviselők nyújtották be, így a kormány mentesült a kötelező társadalmi egyeztetési folyamat végigjátszása alól. Ráadásul a kabinet olyan szabályokat léptetett életbe, amelyek kifejezetten csökkentik a közpénzek útjának átláthatóságát. Figyelemre méltó egyébként, hogy már nem csak a munkavállalói szervezetek bírálnak, hanem a Vállalkozók és Munkaadók Szövetsége is számon kéri a kormányon az egyeztetést: Dávid Ferenc főtitkár nemrég jelezte, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács nem „levelező tagozat”, vagyis a kormány nem fejtheti ki álláspontját írásban. A kormány javára kell írni, hogy helyreállította a megyei közigazgatási hivatalok rendszerét, így az évekig tartó ex-lex állapot után ismét van törvényességi felügyelete az önkormányzatok tevékenységének. Nem tanúsított magabiztosságot a második Orbán-kormány a gazdaságpolitika terén. Hivatali ideje első napjaiban szembesült azzal a miniszterelnök, hogy nem térhet el a Bajnai-kormány költségvetési terveitől. A hiány mértéke egyébként nem lehet dogma, komoly közgazdasági vita tárgya, mekkora a jó hiány, de az alacsony és kontroll alatt tartott deficit, mint általános cél, kevéssé vitatott. A kabinet jelenleg azon dolgozik, hogy 2011-ben ne kelljen lényegesen tovább csökkentenie a deficitet, illetve, hogy a magánnyugdíj-pénztárakhoz irányított járuléktömeget hozzászámolhassák az állami bevételekhez. A cél nem a hiánycsökkentés, hanem a mozgástér növelése. A tét, hogy a kormány milyen mértékben és mekkora kör számára tudja ellensúlyozni a már bejelentett megszorítást: a minimálbér megadóztatását, az adójóváírás megszüntetését, ami az átlagos és az átlagosnál alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőket fogja hátrányosan érinteni, miközben a személyi jövedelemadó felső kulcsának eltörlése kifejezetten előnyös a magas keresetűek számára. A valutaalappal (IMF) folytatott „gazdasági függetlenségi harc” eredménye sem látszik egyelőre: az Európai Unió semmivel sem gyengébb tárgyalópartner az IMF-nél, ha a költségvetési szigorról van szó, ellenben az IMF „elhajtása”, bár nyilván nem egyedüli magyarázata, de az egyik oka annak, hogy a devizahitelesek horrorisztikus árfolyamokra ébrednek nap mint nap. Emellett az egyébként nagyon is szükséges munkahely-teremtési tervekről nagyon keveset tudni. A Széchenyi-terv vitairata alapján villámsebesen 250-300 ezer munkahelynek kellene létrejönnie az agráriumban, ami azért legalábbis kérdéseket vet fel. A foglalkoztatásért felelős államtitkár is inkább a segélyen élők további leckéztetésében volt magabiztos eddig, nem a foglalkoztatás bővítésére vonatkozó tervek szakmai megalapozásában. Mindezzel együtt, csalódni fognak azok, akik Orbán Őszödjét várják, netán nagy megszorítások bejelentését az önkormányzati választások után. A Fidesz szisztematikusan, több elemből építette és építi tovább a hatalmát. Nem teszi meg ellenfeleinek azt a szívességet, hogy egy nagy komor bejelentéssel lerombolja, amit elért. A Fidesz vezetői valószínűleg maguk is tisztában vannak azzal, hogy a gazdasági és szociális teljesítőképesség meghatározó lehet a kormány megítélésében és kénytelenek lesznek szembesülni azzal, hogy éppen ők voltak, akik felhajtották a választói várakozásokat korábbi ellenzéki retorikájukkal. Ám a kormánypárt politikai helyzetét mindig befolyásolja az ellenzék állapota, az ellenzék pedig – a demokratikus ellenzék is – a Fideszhez képest gyenge és megosztott. Ha viszont ezt látva a demokratikus ellenzék nem adja át magát a csüggedésnek a választási időszak lecsengését követően, s keresni akar valamit a kormányoldallal szemben, akkor nem a csodában, az egyszeri nagy alkalomban kell reménykednie, hanem ugyanolyan szisztematikusan kell építkeznie, ahogy a Fidesz teszi. Most még van rá 1300 napja, s valószínűleg kell is hozzá annyi.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
