Árulkodó volt Orbán ingerültsége, amikor nemzetközi sajtóértekezletén reagált a külföldi tudósítóknak a választási rendszer egyoldalúságát firtató kérdéseire: a nagy többség ránk szavazott, nincs miről beszélni – mondta, szinte ráförmedve faggatóira. Nyugtalansága azt jelezte, hogy alighanem észlelte: amit ő nagy legitimáló sikernek tekint, az a mérvadó világsajtó tanúsága szerint éppenséggel az ellenkezőjét ígéri.
A Nyugat eddig mintha arra várt volna, hogy a magyar választók vethetnek véget az önkényuralmi törtetésnek. Most azonban be kellett látnia: elkerülhetetlenül tennie kell valamit a demokratikus unióban elfogadhatatlan „putyini” rendszerrel, mert immár egész Európát fenyegeti. Orbán hajója nem kikötőbe ért, most került ki a háborgó tengerre.
Mert ahogyan a demokratikus magyar közvélemény csalódott abban, hogy a Nyugat ezt nem tűrheti a végtelenségig (a Néppártnak muszáj legalább a EU-intézmények megválasztásáig, mert nem nélkülözheti a Fidesz szavazatait a szocialistákkal szemben), most a Nyugat vesztette el illúzióit. S ez Orbánnak a lehető világok legros?- szabbika. A brit konzervatív Telegraph így ír: Orbán újraválasztása, „eloszlatott minden illúziót azzal a Magyarországgal kapcsolatban, amelyhez húsz éve nagy reményeket fűztünk”. S ugyanez a gondolat a világ vezető üzleti lapjában, a Financial Timesban: „Újraválasztása nyomán az a kérdés, a többi EU-kormány folytathatja-e a félrenézést, s a válasz bizonyosan: nem.
Putyin krími akciója az etnikai nacionalizmus jelszavával páratlan fenyegetés a világháború utáni európai rendnek. EU-tagként Magyarország jelenlegi kormánya belülről ássa alá az európai normákat és értékeket.” Ez már nem a magyarok ügye, hanem Európáé. Orbán tehát elvesztette alibijét. Nemcsak azzal, hogy újraválasztásához durván el kellett torzítania a választási rendszert, amit az e heti világsajtó akkor is kiemelten tálal, ha szerinte „nincs miről beszélni”.
Ennél is idegesítőbb számára, hogy a királyt a világsajtó meztelenné nyilvánította: ha Orbán eddig azzal magyarázgatta Nyugaton lépéseit, hogy ő az egyetlen gátja a szélsőjobb előretörésének, akkor most mindenki az ellenkezőjére látja a bizonyítékot. Hogy a szélsőjobb éppenséggel megerősödött, s ehhez az utat éppen Orbán egyengette.
A szélsőjobb kategóriáinak, szóhasználatának átvételével, vagyis legitimálásával. Amúgy ezt a hibát a francia jobboldal is elkövette Sarkozy idején, de ettől a világsajtó okkal alarmíroz: ha Orbán „gátként” csődöt mondott, a Nyugat immár nem maradhat tétlen az egész Európát veszélyeztető jelenséggel szemben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
