'Kérded, milyen volt Orbán? Kedves. Rokonszenves. Tanulni vágyó. Tisztelettudó'

A szabadság melankóliája
Fábri Ferenc, Budapest
Lengyel László fenti című könyvében a rendszerváltással kapcsolatos emlékeit eleveníti fel. Egy helyen Raymond Aron francia filozófust idézi: „a mi évszázadunkban politikai szempontból mindmáig az a nagy kérdés, hajlandók-e a párbeszédre?… A szovjet rendszer lényege a párbeszéd elutasítása. Ennek a párbeszédnek értelmesnek kell lennie, de a párbeszéd indulatokat is elfogad, elfogadja az irracionalitást; a párbeszéden alapuló társadalmak az emberiség mellett teszik le a voksukat. A másik rendszer azon alapul, hogy megtagadja a bizalmat a kormányzottaktól, és egy kis oligarchacsoport törekvésén alapul, amely magát teszi meg a végső igazság és a jövő letéteményesének.” Lengyel szerint a dialógus alapú társadalom kialakulása nálunk 1986-ban kezdődött, a párbeszéd intézményesült, a rendszerváltástól a 2000-es évek elejéig kiépültek a demokratikus párbeszéd intézményei és szabályai. Később a politikai elitek a párbeszéd szűkítésére, majd felszámolására törekedtek, 2001 után vezérelvű demokrácia, bezáródó, a párbeszédet megtagadó rendszer alakult ki.

Én úgy látom, ma már csupán a NER nevében szerepel az együttműködés, a dialógus, minden téren a narancsos parancsuralom érvényesül. Az oligarchia hatalma teljes, a demokrácia Patyomkin-díszletté vált. Ezt mutatja legújabban a Szabadság téri emlékmű ügye, a kishantosi események, az atomerőmű körüli adatrejtegetés, vagy a felcsúti stadion átadásának finomságai, a tankönyvügy fejleményei, a vagyonnyilatkozatok változásai, a Nemzeti Bank kétes ügyletei.

Lengyel elmondja: 1986-ban ismerkedett meg Orbán Viktorral. „Kérded, milyen volt Orbán? Kedves. Rokonszenves. Tanulni vágyó. Tisztelettudó. Nem emlékszem. Az emléket betakarja, mint koporsót a föld és a rátett síremlék: itt nyugszik Orbán Viktor, 1964–1998.”

Mozgástér
Csernus Károly, Göd
Mint miniszterelnökünk szíves közléséből megtudhattuk a minap, a megszállási emlékmű megépítése mára ténykérdés, neki ebben tárgyalni és egyeztetni „nincs mozgástere”. Ebben a két szóban – különösen az előzmények ismeretében – mint cseppben a tenger, benne van egy zsebdiktátor minden dölyfös, hazug arcátlansága.

Csak emlékeztetőül, a teljesség igénye nélkül, néhány olyan „apróság”, amely témákban a közelmúltban kedves vezetőnk úgy érezte, hogy korlátlan „mozgástere” van a döntésben: föld- és trafikmutyi, nyugdíjkassza- lenyúlás. Az oktatás- és az egészségügy hazavágása, paksi atomszerződés.

Az Európai Unió permanens vegzálása, az önkormányzatok „kiskorúsítása”, kedvtelés szerinti alkotmány- (bocs!, Alaptörvény) módosítás, a választási törvény módosítása Fideszre szabva. Csókosok és rokonok ellátása állami munkákkal, futballbolondéria százmilliárdokért stb. Az erősen vitatott szellemiségű és mondanivalójú szobor kapcsán pedig szegény miniszterelnökünknek „nincs mozgástere”.

Na, ne! Mikor látják be az érintettek – elsősorban a Mazsihisz –, hogy úriemberi módon, európai stílusban csak úriemberrel lehet beszélni, vitázni. Kedves vezetőnk pedig, mint érzékelhetjük, nem tartozik ebbe a körbe. A jelen helyzetben ezt, sajnos, tudomásul kell vennünk, de talán nem kellene – bár szomorú arccal – el is fogadnunk.

A tények makacs dolgok
Békesi Dániel, Budapest
Már kezdtem aggódni, hogy nem látom a képernyőn Zsigó Róbertet, de az elmúlt hétvégén megjelent és beszélt. Megint a bukott baloldalról, valamiféle uszításokról a baloldal részéről és Szanyi Tibor MSZP-s politikusról. Tőle és a szocialistáktól a Fidesz nevében „több józanságot” kért. Szanyi „bűne” Zsigó szerint az, hogy „sértegette a külhoni magyarokat”. „Ez a mostani sértegetés és gyűlöletkeltés már jóval többről szól, mint Szanyi Tiborról, hiszen Szanyi Tibor a szocialisták első számú európai parlamenti képviselőjelöltje” – mondta a szóvivő. Megszoktam Zsigó színvonalát. Tudom, hogy az utolsó egy évben mindig hazugságokat terjesztett a baloldalról. Most, amikor

Szanyi Tiborról beszélt, nyilván tudta, hogy a baloldali politikus nem sértette meg a külhoni magyar állampolgárokat. Annyit írt (ami igaz), hogy „Romániában az ottani szoci kormánynak köszönhetően 9 százalék lett a hústermékek áfája. Onnan azért egyeseknek mégis fontos volt átszavazni ide, a Fideszre.” Zsigó Róbert szerint Szanyi Tibor a sorok között lerománozta a külhoni magyarokat, amikor a szocialista politikus azon bosszankodott, hogy a határon túliaknak, miért volt olyan fontos szavazniuk.

Ez a Fidesz igazi politikája, amit még négy évig tűrnünk kell. Ők nem a tényekről beszélnek, hanem a sorok között olvasnak.

Szép vagy, gyönyörű vagy, Budapest!
Ferkánné Tomiszláv Mariann, Budapest
Csodálatos fővárosunkban hétfőn, a fantasztikus tavaszi napsütésben több ezer hazai és külföldi turista kényszerült megtapasztalni az igazi magyar káoszt.

A hatóság lezárta fővárosunk egyik legszebb idegenforgalmi látványát, a Citadellát, ahova évente több mint kétmillió turista szokott ellátogatni. Akik azon a napon megnézték volna, nem tudhatták, hogy a látvány helyett rendőrkordonnal találkoznak. A rendőrök többsége annyit tudott mondani a külföldieknek, hogy „Klozet”, vagyis zárva van. Azt gondolták, angolul „tájékoztatnak”. Érkeztek buszok turistákkal, érkeztek gyalogos látogatók, mindenkit a rend őrei vártak és zárt pavilonok, éttermek.

Nagy volt a felháborodás, és ez érthető. Senkit nem érdekeltek az egyik „illetékes elvtárs” szavai: „a terület konkrét vagyonkezelő felé történő átadása egyeztetés alatt van”. (Édes anyanyelvünk!) Volt káosz, blokád, kiabálás, értelmetlen kérdések, volt itt minden. Csak az nem volt tudható, hogy ki felel ezért a hatalmas káoszért. Miért kell csaknem ötven rendőrnek őriznie az új tulajdonosok nyugalmát?

A több ezer turista miért nem tudta élvezni fővárosunk egyik legszebb panorámáját? Megtudjuk-e valamikor is, hogy ki volt az a nem normális, aki hétfő reggel, a turisztikai szezon kezdetén elindította ezt a manővert?

A nyúl másik oldala
Kelecsényi Katalin, Budapest
Egy pihentagyú kitalálta, hogy vadhúst is egyenek a gyerekek a napköziben, havonta kétszer. Egy házi nyúl ára körülbelül négyezer forintot kóstál. Mennyi vadat kellene ejteniük a vadászoknak? Aztán ott van a kilövési tilalom erre-arra. Jó lenne fácán, fürj, szalonka, vagy, ha spórolni akarnának, vaddisznó?

Manapság egy közepes keresetű család nem engedheti meg magának a vadételt.

Jól teljesítünk, emberek!
Perduk Zsolt, Budapest
A kormánypropaganda az európai választások előtt még mindig azt súgja nekünk: az igazi nemzeti egység adta a lehetőséget arra, hogy még jobban éljünk és élvezzük az életet. Folyton az jár az eszemben, miért van az, hogy ők, a hatalom, élnek, mint a királyok, mi meg itt lent küszködünk. Amikor a kezembe került az újságcikk arról, hogy költségtérítés helyett luxushotel járhat a képviselőknek, annyira megdöbbentem, hogy nem tudtam szóhoz jutni. Miért jár a képviselőknek ez a luxusélet, ha még nem csináltak semmit? Eddig úgy gondolom, nemcsak én, hanem nagyon sokan, hogy a képviselők dolgozni jönnek a fővárosba, nem a luxuséletet élvezni. Tévedtem. Úgy látszik, első a „saját édenkert” érzésük az adófizetők pénzén, az érdemleges munka másodlagos. Felháborító, hogy én, aki ledolgoztam nevelőként 23 évet, 140 ezer forintot viszek haza, és ebből tartom el a családomat. Azok pedig, akik a nép szolgái, bennünket képviselnek, lubickolnak a luxusban és az úszómedencében, mert van a hotelben, és szauna is. Állam bácsi minden éjszakáért 35 ezer forintot fizet. Vagyis egy képviselőnek négy éjszakája a luxuskörülmények között annyit tesz ki, mint az én havi „apanázsom”. Tudom, hogy az én keserűségem nem érdekel senkit. Azt is tudom: úgy lesz, ahogy a forradalmi kormány eldöntötte.

Az Országgyűlés Sajtóirodája múlt vasárnap közölte: az Országgyűlés Hivatala nem kötött szerződést egyetlen luxusszállodával sem a vidéki országgyűlési képviselők fővárosi elhelyezéséről. Elhiszem. Mármint azt, hogy szerződést nem kötöttek. Majd laknak szerződés nélkül, esetleg drágábban.

Jó úton haladnak
Ferenczy Tamás, Budapest
Szeretném megdicsérni a Nemzeti Választási Bizottságot, mert nagyon jó úton halad, jól érzi, hogy melyik párttól kell – így, a választások után – elvenni pénzeket, és melyik pártnak kell még többet adni. A bizottság az elmúlt keddi ülésen, adta hírül az MTI, megváltoztatta a parlamentbe bejutó pártok költségvetési támogatásának korábban megállapított arányát. Ez a módosítás a közös listát állító pártokat érinti.

Nem csodálkoztam, hogy ez a forradalmi módosítás a KDNP-nek és az MSZPnek kedvez. Számításuk szerint az új elosztás legnagyobb vesztese az Együtt –A Korszakváltók Pártja. Ez a szervezet a korábbi számításhoz képest több tízmillió forintot veszít.

Nem ismerem a bölcs bizottság számításait, de gondolom, nem csak én nem értem. Ahogy írják, a választáshoz szükséges pénzeket csak a kampányfinanszírozásra lehet felhasználni. Igazuk van. Csak azt magyarázzanak végre meg, milyen kampányt folytatott a csak papíron létező KDNP, kivel találkoztak és mikor, ha még egy egyszerű pártkongresszust sem tudtak (tudnak) összehozni. Egy szerencséjük van: a Fidesz hátán megint bejutottak az Országgyűlésbe. A további számítások fölöslegesek.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!