Méltóságteljesen ücsörög a róla elnevezett sétányon, a XIII. kerületben, a Viza és a Révész utca között.
Keresztbevetett lábakkal és összefont ujjakkal, bronzba örökítve elmélkedik a világ, no meg, gondolom, a demokrácia nagy kérdéseiről vagy a kutyák és emberek közötti esélyegyenlőségről. Gyanús, hogy a Tom Lantosról elnevezett sétányon nem akárki, hanem maga a magyar származású demokrata párti politikus sétáltatja a kutyáit – igen, errefelé kutyasétáltatás számba megy, ha a gazdi a padon mélázik vagy diskurál a többi kutyással, miközben az ebek póráz nélkül a pad körül hancúroznak. Még gyakrabban mozdulatlanul ülve, merev tekintettel a gazdit bámulják, és várják, mikor ficcen elő a zsebéből némi jutalomfalat. Yengibarian Mamikon szobra a legszokásosabb életkép ezen a környéken, bár az is igaz, hogy fel a padra csak azok a négylábúak merészkednek, akik, tán a neveltetésük vagy némi identitászavar okán, nincsenek tisztában vele, hogy ők bizony kutyák. Állítólag a két uszkárszerű lény ténylegesen családtagok – az amerikai kongresszusi weboldalon, Tom Lantos akár most is megtalálható egykori adatlapján az egyikkel, a hófehér Gigivel az ölében pózol mosolyogva. A szobrot egyébként az előzetes tervek szerint a Szent István parkban állították volna fel, ahol a kis Lantos Tomi gyerekkorában kergette a labdát, ám az időközben elkészült, róla elnevezett sétány hangosabban kiáltott a bronzalakért, mint az egykor volt játszópark. A szobor egyébként a demokratikus Magyarország egyik alig észrevehető, mégis élő jelképe – már annak, ami maradt belőle. A padon, az ülő alak mellett a szobrász egy angol nyelvű személyes üzenetet is elhelyezett: „Köszönöm, Mr. Lantos, hogy támogatta az örmény népirtás elismerését. Yengibarian”.
FOTÓ: BRUZÁK NOÉMI, MTI
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
