A gyónás trükkje

Mert nem meggyőzőek. A leleplezőket most hagyjuk, az egyik szíve biztosan a korrupciómentes Magyarországért dobog, a másik talán a bemártott helyére szeretne kerülni, a harmadikat az irigység vagy a bosszú mozgatja, van, aki igyekszik a saját sarát átkenni másra, vagy vádalkuval megúszni a maga büntetését. Az egyéni mellett lehetnek kollektív motivációk is, pl. a most hatalomra kerültek igyekszenek minél tisztább kezűnek mutatkozni, az előző kurzus embereire pedig rábizonyítani vagy legalább rákenni minél több korrupciót, pazarlást, hűtlen kezelést, megbundázott közbeszerzéseket. Úgy vélik, minden bemártott személlyel a bemártó annyit veszít saját sarából, amennyi a bemártásban szereplő bűnök súlya. Ugye, érthető? Ám amilyen sokszínűek a leleplezők indítékai – a tisztességes bűnüldözéstől a legalantasabb simlisségig –, olyan egy kaptafára megy a rossz hírbe hozottak reagálása. A leggyakoribb a totális elhárítás: „nincs mit mondanom, ócska rágalom az egész”, „politikai üldöztetés áldozata vagyok”, „le akarnak járatni”, „föl fogom jelenteni őket becsületsértésért” stb. Magáról az ügyről senki sem beszél, tartalmi választ nem ad. Ez rossz taktika. Persze, aki túl sokáig volt – ilyen-olyan – hatalomban, az elszokott attól, hogy számon kérhetik. Szinte természetesnek veszi hát, hogy ilyenkor elhárít, és kikéri magának. Nem mondom, hogy könnyű légből kapott vádaskodásokra érdemben reagálni, át nem vett boríték át nem vételét bizonyítani, de legtöbbször nem teljesen légből kapott a vád, s nem nélkülöz minden alapot. Elhárítás és viszonvád helyett lenne mit mondani. Most többnyire egy állítás meg egy szimpla tagadás áll egymással szemben, a politikailag elfogultak pedig hovatartozásuk szerint hiszik egyiket vagy másikat. A többség azonban – és mindig a többség a fontos –, kételkedik mindkét állításban. Közben azt gondolja, lehet benne valami: a vádban is – nem zörög a haraszt alapon –, meg a vádló rosszhiszeműségében is. Nehéz például nem észrevenni, hogy az eddig agyontámadott Demszky Gáborral, most, hogy ősszel nem indul, senki sem foglalkozik, míg a 11. kerületben idén is esélyes polgármestert, Molnár Gyulát szinte naponta érik a leleplezési akciók. Természetesen tudom, az egyszerű, rövid hazugságot könnyebben megértik és elhiszik az emberek, mint a hosszú és bonyolult igazságot. Tudom azt is, hogy az ügyek többnyire tényleg bonyolultak, és a teljes megértéshez bizony olykor a kisebb stikliket, szabálytalanságokat is be kellene vallani, ami a vádlók kezében olaj lenne a tűzre. Igen, de mekkora tűzre? Sokkal kisebbre. Szóval, szerintem a vádak, rágalmak ellen legjobb ellenszer az igazság. Ez a nagy trükkje a középkori pszichoanalízisnek, a gyónásnak is. Az egyház fölismerte, hogy a dolgok kimondásával az ember megkönnyebbül. Föltalálta hát az isteni bűnbocsánatot, ami mindenre érvényes volt, amit az ember kimondott. De csak arra. Érdemes volt hát igazat mondani. „Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot” – írta volt Esterházy Péter. Viszont sokkal könnyebb igazat mondani, ha ismeri. Tessék válaszolni alaptalan vádakra is alapos igazságokkal. A tisztázás nem mosakodás. A „vadászjelenetek Alsó-Európában” még jó ideig folytatódni fognak. A hosszú szezonra föl kell készülni. Szerintem mindenkinek a saját igazsága mozgósításával.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!