A hét képe, ötlete, luxusa, műsora, bizottsága és a hét száma.

 
Fotó: Krizsán Csaba, MTI

A hét képe
„Hány ember kell egy út átadásához?” Akár egy vicc kezdete is lehetne, pedig egészen komoly – 7 nyakkendős és két körömcipős személynek kell kivonulnia, hogy egy ilyen minőségi munkát elvégezhessen. Persze a kép inkább egy érdekes kordokumentum: az egykor szépreményű Közgép-Strabag konzorcium két tagja (a baloldalon feszítő Lőrinczki Lajos és Ackermann István) mostanában nem valószínű, hogy új utakat épít majd a kormánynak. Ez a Győr melletti útátadás tehát nem valaminek a kezdetét, sokkal inkább egy korszak lezárását tette ünnepélyes keretbe, Szijjártó Péter külügyminiszter félszeg mosolyával koronázva meg a kompozíciót.

A hét ötlete
Sokan és sokféle módon támadják mostanában Magyarországot a menekültügy kapcsán. Hogy az ország jó hírneve ne csorbuljon túlságosan, az állami Magyar Turizmus Zrt. Instagram-oldalt indított, amely „világos és valósághű képet ad 2015 Magyarországáról”, ahol külföldi turisták vidám képeivel demonstrálják: nem mindenki érzi itt rosszul magát. Igaz, nekik nem is kerítésen kell átmászniuk ahhoz, hogy a magyar vendégszeretetet élvezzék.

A hét luxusa
A hét elején még úgy tűnt a 36 luxusrepülőjeggyel utazó 4 fős delegáció, Pintér Sándor belügyminiszter és három útitársa lesznek a kényelmükre legbőkezűbben áldozó politikusaink. Csakhogy aztán Lázár János sem titkolózhatott tovább: be kellett vallania, hogy mely szállodákban szállt meg Milánóban és Zürichben, amikor (először állami pénzből, amit aztán nagy duzzogva visszafizetett zsebből) titokzatos külföldi utazásokra indult. Nos, Lázár hátát biztos nem nyomta az ágy, mindkét helyen luxusszállodában hált. Nem csoda, hogy eddig nem nagyon verte nagy dobra, hogy akár 300 ezer forint sem sok neki egy éjszakáért, ha a nyugalmáról van szó. Pintérék védelmében pedig: a BM sajtóosztálya szerint csak véletlenül volt üres körülöttük 32 hely a repülőn, nem ők vették meg azokat. Így viszont csak az a szomorú kérdés maradt: miért nem akar senki szegény Pintér Sándor mellé ülni?

A hét műsora
Még magunkhoz sem tértünk a kormányközelien pimasz és fiatalos (vagy inkább kínos és gyalázatos) 888.hu indulása után, itt az újabb jó hír. Kerényi Imre kilép a nyomtatott keretből, és a Magyar Krónikát tévéképernyőre álmodja. Az biztos, hogy ennél szórakoztatóbb tartalommal a köztévé nem is tudna előállni, úgyhogy már nagyon várjuk a pitypangos szignált.

A hét bizottsága
Olyan nincs, hogy van egy ötlet, és csak úgy meg is csináljuk. Megvan annak a módja: bizottság, albizottság, csoport, egylet, kör – a jó munkához idő és rengeteg bürokratikus mellékszál kell. Szép példája ennek a minap megalakult Mindennapos Éneklés Bizottsága is. Hiába jelentette Balog Zoltán már be, hogy énekelni fognak a kölykök az iskolában, most lett bizottság is, ami „a mindennapos éneklés megújítását” tűzte ki célul. De pontosan mit újítanak meg, ha eddig ilyen nem volt?

A hét száma:
1,5 milliárd

Nagyjából ennyibe kerül az a 150 festményből álló kollekció, amit most kivételesen nem a Magyar Nemzeti Bank, hanem a Nemzetgazdasági Minisztérium vásárol meg. Nyugodtan nevezhetjük diplomáciai kultúrköltésnek: a kollekció az egykori budapesti nagyköveté, Nancy Goodman Brinkeré volt, aki kifejezetten magyar művészek munkáiból válogatott. Bár a műkincsek jelentősek, de Amerikában jobban hirdették a kiváló magyar művészetet, mint ahogy tennék azt idehaza (Magyarországon jelenleg több, hasonló felépítésű, értékű és jelentőségű gyűjtemény is található), így inkább egyfajta gesztus ez a jelentős diplomata Brinker, s így az Egyesült Államok felé. Ehhez mérten jó sokba is került.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!