Nem csak a vörösiszap törte át a gátat hétfőn, hanem a hülyeség is. Az iszapot sikerült megfékezni, de az erősen mérgező hatású, maróan fájó emberi hülyeség azóta is bőven ömlik kiapadhatatlannak tűnő forrásaiból.
Az ipari katasztrófa gyanútlan embereket ölt meg, nyomorított meg egy életre, amúgy is nehezen élő családokat tett teljesen földönfutóvá – ez az első napok tragikus mérlege. Hosszú távú hatásai egyelőre kiszámíthatatlanok. A tragikus eseményekkel párhuzamosan azonban egy másik szerencsétlenség is sújtotta az országot: a katasztrófa kommunikációja. Többet ártott, mint segített a szerencsétlenség elszenvedőinek, s objektív tájékoztatás helyett sokszor félrevezette, inkább csak hergelte a közvéleményt. Ahelyett, hogy segített volna rendet tenni a fejekben, inkább sűrű ködöt eredményezett, ráadásul vörösebbet, mint az iszaptól letarolt devecseri táj. Kataklizma idején érthetően elszabadulnak az indulatok: hogyan történhetett meg, ki a felelős, miért nem intézkedtek időben, miért ott és miért úgy – ezernyi miért, amire akkor, az adott pillanatban nincsenek megnyugtató válaszok. Ha ezekre a természetes indulatokra rátesznek még néhány lapáttal, akkor hiszterizálni lehet a közvéleményt. Márpedig a rendszer olyan, hogy ha az ügyben minden érintett csak a dolgát teszi a maga természete, a maga szabályai és maga érdekei szerint, akkor is elég nagy esély van arra, hogy a dolgok elmérgesedjenek. Az illetékesek természetes reakciója például, hogy a kitörő indulatok ellen megvédjék magukat, a cégüket, bizonygassák vétlenségüket, minél enyhébbnek tüntessék fel a katasztrófa következményeit. Ebben az igyekezetben hihetetlenül súlyos kommunikációs hibákat lehet elkövetni, s úgy tetszik, a MAL Zrt. vezetői ezeket módszeres következetességgel egytől egyig el is követték. Először is egy teljes napig hallgattak a tragédia után, ami nemcsak megbocsáthatatlan egy ilyen helyzetben, hanem arra is alkalmas, hogy felkeltse a gyanút: súlyos takargatnivalóik vannak. Késve kiadott tájékoztatójukban a cég vezetői említést sem tettek az áldozatokról, a hatalmas pusztulásról, nem fejezték ki sajnálatukat a történtek miatt, viszont hosszan ecsetelték, hogy semmiről sem tehetnek. Ezzel megerősítették a közvéleményben gyökeret vert gyanút, hogy igenis sárosak, sőt vörösiszaposak. De a legszerencsétlenebb megnyilvánulásuk az volt, hogy a világsajtót bejárt borzalmas képek, sokkoló videofelvételek után azt próbálták bizonygatni, hogy a vörösiszap nem káros az egészségre. Ez annak ellenére is kapitális baromság volt, hogy nagyjából megfelelt a valóságnak. Analógiával élve: a tengervíz normál állapotában emberi bőrrel érintkezve ártalmatlan, s medrében maradva nem veszélyezteti a természeti környezet sem. De mit érnek ezek az érvek cunami után?! Csak a végletekig korbácsolják az amúgy is elszabadult indulatokat. A sajtó is a szokásos dolgát tette a héten: kergette a szenzációt, keltette a pánikot és viszonylag kevés energiát fordított arra, hogy megértse és megértesse, tulajdonképpen mi is történt Kolontár térségében. Ezt most utólag sokan azzal magyarázzák, hogy az újságírók általában humán végzettségű emberek, nem értik ezeket a természettudományos dolgokat. De könyörgöm: ehhez nem kell nagydoktori, ez általános iskolai tananyag, hetedik osztály, első félév. Ez a legtöbb újságírónak még megvan. A média egy része nem létező sugár- és nehézfém-mérgezési veszéllyel riogatott, bő teret szentelt azoknak az utóbb cáfolt pletykáknak, hogy a MAL mögött offshore cégek bújnak meg, és persze annak, hogy a vállalat tulajdonosai az ország leggazdagabb emberei közé tartoznak. Eközben jobbára elsikkadt, hogy a tragédiát egyrészt a kiömlött anyag hatalmas mennyisége okozta (ha a vörösiszap sima víz lett volna, akkor is hatalmas pusztítást okozott volna), de leginkább az iszapban lévő erősen lúgos kémhatású maradék, ami szétmart mindent, ami útjába került, és súlyosan károsította az ökoszisztémát is. Ehhez képest a vörös színű timföldgyári melléktermék, ahogy mondani szokták, már csak látványos hab volt a tortán. Érzékelvén az információs vákuumot, a szakemberek úgy gondolták, nekik is meg kell szólalniuk és elmagyarázniuk mi történt, mik a valós veszélyek. Meg is tették amúgy szakemberesen (lásd MTA-összeállítás) megfeledkezve arról, hogy a széles közvéleménnyel beszélgetnek, s nem kémiaórát tartanak, aminek a végén dolgozatírás lesz. Meg is kapták a kommentelőktől a magukét. Így tapicskolunk szügyig napjaink zavaros kommunikációs iszapjában.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!