'A magyar oldalon senki sem védi meg a szerencsétlen magyarokat'

Temető, közgyűlés, gittegylet
Hommonai Kálmán, Budapest
A Fidesz az utóbbi időben minden magyar politikustól azt kéri, hogy Magyarország érdekeit képviselje, az országról és vezetőiről csak jót mondjanak. Európától azt kérik, hogy tiszteljék a magyarokat. Így lenne rendben, ha…! Múlt pénteken volt egy sajtótájékoztató, amelyen Rogán Antal, fideszes frakcióvezető és Kósa Lajos fideszes ügyvezető alelnök szónokolt. Gondolom, történelmünk elemzői, politológusok, tudósok még évek múlva is próbálják megfejteni a két politikus szavait, amiket a tájékoztatón mondtak.
Rogán például, amikor a fővárosi választásokról beszélt, azt mondta, hogy elképzeléseik szerint a Fővárosi Közgyűlés a jövőben nem a pártok delegáltjaiból áll majd össze, hanem olyanokból, akikről a választók közvetlenül döntöttek. Így fejezte be szavait: „Azt gondoljuk, hogy ennek alapján nem lesz a szocialisták parlamentből kihulló kádereinek temetője a Fővárosi Közgyűlés.”
Értik ezt? Temető, káderek és ostobaságok.
Kósa Lajos sem maradt adós egy jó bemondással. Amikor a Bilderberg-csoportról beszélt, így fogalmazott: ha egy szervezet azt állítja magáról, hogy a világ legbefolyásosabb pozíciót betöltő embereit gyűjti össze egy konferenciára, és ebben a kiválasztási rendszerben Magyarországról Bajnai Gordon jut az eszébe, akkor „ez egy sóhivatal vagy egy gittegylet”.
Tiszteljük a magyar politikusokat!

Valódi konszenzus
Tősér István, Miskolc
G. J. Z. vezércikkeit olvasva, olykor az egyetértés, olykor a vétózás érzése keletkezik bennem. A június első napján megjelent Ébredezők publicisztikája tetszett.
Különösen egy gondolata, miszerint „a fiatalság nem erény, hanem állapot”. Azt hiszem, amikor leírta ezt a mondatot, a pohosodó, magát ifjúnak vélő fideszes politikai aggastyánok is ott motoszkáltak a fejében.
A „kor nem érdem, csak állapot”-elvet ifjúkorom óta vallom. Bár, most már a lejtőn lefelé ballagok, felfelé menve is ezt gondoltam. Ami a fejünkben rejlik, nem vész el egy kormány által húzott határvonal alapján, amiről a Baka András főbíró ügyében született, nem hazai döntés is szól. Az EP-választások után, nem kétlem, hogy az Orbán által vezérelt párt legszívesebben egy EU-szkeptikus koalíciót szeretne, aminek vezéregyénisége a pártvezér delegáltjai lennének. Az eredmények ellenére bízom abban, hogy Európa az álnovátor, a nem építő módon bíráló szemléletnek nem ad teret.
Hiába követel Magyarországnak tiszteletet a Fidesz, ami lényegében arról szól, hogy Orbán magának akar tekintélyt szerezni, eljut odáig az EU, hogy felismerje a retrográciát soraiban. Fontos lenne.
A magyar baloldalnak, pedig azt lenne jó szem előtt tartani, hogy az „öregecskedő” Fidesz-mag abszolutizmusra hajló kétharmados törekvésével szemben csak az összefogás az ellenszer. Nem „egy a tábor, egy a zászló” alapon, hanem valódi konszenzuson nyugvó nemzeti egység teremtésével.

Szebbnél szebb új világok
Méhes János, Szeged
Mint minden becsületes, népe és hazája sorsáért aggódó magyart, engem is aggaszt, hogy mindinkább csökken a gyermekvállalási kedv, ami komoly társadalmi és gazdasági problémákat okozhat a közeljövőben.
Ha egyre kevesebb gyermek születik, és az emberek egyre tovább élnek, előfordulhat, hogy az aktív dolgozók rövidesen sokkal kevesebben lesznek, mint az inaktív öregek.
Az öregek eltartása soha sehol nem volt problémamentes. Állítólag az eszkimóknál, ha kevés volt a fóka, az öregeket kitették a hóra. Nincs is szebb, mint a fagyhalál! Na de, nálunk?! Ráadásul nyakunkon a globális felmelegedés! Ha csak a hőguta meg nem üti az öregeket.
A hatvanas években még élt a remény, hogy a technikai fejlődés magas életszínvonalat biztosít majd minden korosztálynak.
Nem kell napi nyolc órát sem dolgozni, hogy a szükségleteket kielégítsék, hála a magas fokú gépesítésnek. Az emberek legfőbb gondja az egyre több szabadidő hasznos eltöltése lesz. Ebből nem lett semmi, és nem is lesz, ahogyan én látom. Nem azért, mintha nem lennének meg a technikai feltételek hozzá, hanem azért, mert mi, emberek nem vagyunk elég érettek ennek a megvalósításához. Kérdés, hogy válunk-e valaha is ilyen emberekké, vagy maradunk olyanok, amilyenek vagyunk, az idők végezetéig.
Természetes, hogy a földkerekség minden országában a hatalmat gyakorló vezető politikusok hatékony rendszer kialakítására törekszenek a társadalmi problémák megoldására, nincs ez másként hazánkban sem. De a Fidesz által ránk erőltetni óhajtott „nyalásalapú társadalom” nekem sehogy sem tetszik, még ha a többség erre adta is a voksát.

Hajnali gondolatok
Suba László, Orosháza
Reggel felkelvén azon gondolkozom, hogyan foltozzam meg foszlott nadrágomat és miből vegyek kenyeret. Hangulatjavítóként kinyitom a rádiót, amelyből megtudom, hogy szárnyal a gazdaság, és nagyon jól élek én, valamint a hozzám hasonló állampolgárok.
Szinte eufórikus hangulatban bekapcsolom a televíziót, amely igazolja a rádióban elhangzottakat. Már-már kinyitom a vízcsapot is, de mégsem. Majd holnap mosakszom, a jó híreket is újra meghallgatom, és közben rezsit is csökkentek.
Boldogság tölt el, hogy olyan szabadságharcos virtussal vigyázzák a nemzet vagyonát, erkölcsét stb. Minisztereknek, álomtitkároknak és tisztességes üzletembereknek álcázott szakemberek mentik a javakat az utó(d)kornak.
A mezőgazdaságban érvényesülni akaró embereket is megóvták a traumától azzal, hogy „haragosaiknak” osztották a termőföldet, mondván, bajlódjanak vele azok.
Ugyanis, ha a gazdálkodók megművelik a földet, és jön a fagy, az árvíz, netán az aszály, oda a munka és a haszon is. Ebből a szemszögből nézve biztosabb a jól fizető, egzisztenciateremtő közmunka.
Hogy a közmunkás megrészegülve keresete nagyságától, nehogy elrohanjon a legközelebbi játékterembe, vagy erős dohányzással kockára tegye egészségét, vagyonát, a játéktermeket és a dohányárusító helyeket is saját kézbe vonták. Mégiscsak előbbre való az egészség és a jólét! Ebből is látszik, hogy nagyjaink heroikus küzdelme mindannyiunk érdeke.
Közben azon gondolkodom, alapítok egy Első Nemzeti Vándor- és Koldusbot Gyártó Nonprofit Akadémiát. Kérni fogom, hogy az akácfa után a koldusbotot is nyilvánítsák hungarikummá. Hajrá, meseország!

Keserű befejezés
Fima Mária, Gyulaháza
Orbán Viktor miniszterelnök sokszor hangoztatja, hogy a magyar kormánynak meg kell védenie a Kárpátalján élő kétszázezer magyar embert. Így helyes, így kell ennek lenni. Családommal együtt harmadszor vettem részt az Ezüst Táltos Fesztiválon a beregszentmiklósi várban, Beregszász mellett. Ez a fesztivál minden magyar ember részére nagyon fontos lehet, mert ha van hungarikum, ez az, igazi csemege, igazi tradíciókkal, ahol a kultúra és a művészet mindenen túlmutat. A határon túli magyarok kitűnően ápolják a magyar hagyományokat.
Szép volt minden addig, ameddig meg nem érkeztünk visszafelé az ukrán–magyar határra, Barabásba. Ezen a helyen, a magyar oldalon senki sem védi meg a szerencsétlen magyarokat. A majdnem másfél órás várakozás, a hőség, a gorombaság, a cigaretta- és a vodkakeresés, a magyar vámosok lenéző stílusa árulkodó. Próbáltam megmagyarázni: egy szép fesztiválról jövünk haza, nem vagyunk cigicsempészek, nem dohányzunk, de itt a határon ők a hatalom, ők az urak.
Keserű volt a csodálatos beregszászi ünnep befejezése.

Semmi nem volt igaz
Perduk Zsolt, Budapest
Mostanában nagy csend van arról, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette a bűnpártolás gyanújával még tavaly februárban indított nyomozást Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatója ellen. Arról volt szó, hogy a tábornok még 2008 nyarán rövid időn belül kétszer is találkozott hivatalosan Portik Tamással, az alvilág ismert alakjával. Amikor ez az ügy kitudódott és elkezdődött, Kocsis Máté, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának fideszes tagja Laborc Sándorról azt mondta: „a volt főigazgató az ügy érdemére vonatkozóan folyamatosan valótlanságokat állított, mellébeszélt, holott a bizottság tagjai előtt voltak a hiteles dokumentumok. (...) Azok a dokumentumok, amelyek rendelkezésünkre állnak, további bűncselekmények gyanúját is felvetik”.
Kocsis Máté próbálta lejáratni az NBH volt vezetőjét, és úgy beállítani a dolgokat, hogy itt rettenetes bűncselekmény történt. Most már tudjuk, hogy semmi nem volt igaz az egészből, a főügyészség kijelentette, hogy nem történt bűncselekmény, és bűnpártolás fel sem merült.
Bennem azért felmerült egy kérdés: meddig lehetséges országunkban, hogy „fideszes nyomozók” állapítják meg: ki bűnös és ki nem? És végül: ki és mikor fog elnézést kérni Laborc Sándortól?

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!