Ön csak azt olvashatja ezentúl, amit a kormány jónak lát. Az új médiatörvény-tervezet (hivatalos rövidítése mttv.) 170 oldalon át részletezi, hogyan is kívánja a magyar állam irányítani a médiát a következő évtizedekben.
De minél alaposabban nézzük a szöveget – és mindenki, akinek fontos a magyar sajtó szabadsága, elhűlve olvassa naponta újra –, annál inkább látszanak a gondosan elhelyezett aknák.
Gondolják csak meg. Mostantól minden újságíró, minden televíziós riporter, minden hírszerkesztő félni fog. De többet mondok: félni fog minden blogszerkesztő, sőt, meglehet, félnie kell mindenkinek, aki egyáltalán blogol.
Miért? Mert több tízmilliós büntetések várnak bárkire, aki megsérti az mttv. szellemében lefektetett szabályokat. Hogy mik ezek a szabályok? Azt bizony nem tudjuk – az mttv. által felállított megfelelő testületek majd eldöntik. A jövőben. És ha netán valaki visszaeső bűnös – azt örökre kitilthatják a magyar sajtószabadság virágos mezejéről. Be kell zárni a boltot, és kész.
A Klubrádióban elhangzott illetékesek azzal nyugtatgatták a kissé felborzolt kedélyű hallgatókat, hogy kis vadakra nem lőnek majd. Ha az Ön gyermeke a blogján egy vicces képet közöl, amely a médiára vonatkozó szabályokat sérti (például valaki kifogásolja, hogy a vicces kép sérti az ízlését), az Ön gyermeke éppen megúszhatja az 5-25 millió forintos bírságot.
De mi lesz a magyar sajtóval? A magyar közszolgálati televízió és rádió hírműsoraival és közéleti műsoraival? Ki mer majd akár csak idézni is egy kritikát, amely – tegyük fel – erőteljes szavakkal ítéli el egy közszereplő tetteit? (Mert idézésért is kiróható lesz az a bizonyos bírság.)
És mi lesz Önnel, kedves olvasó – ha levelet szeretne írni, véleményt szeretne megfogalmazni egy fórumban, szeretne feltölteni egy videót egy eseményről, amelynek tanúja volt? Bizony, ha a szabályokat sértőnek ítéltetik az Ön véleménye, a szerkesztőséget megbüntethetik.
Ahogy egy médiakutató fogalmazott: ha egy szerkesztőségnek, egy újságírónak nyakához tartják a kést, vajon beszélhetünk-e még sajtószabadságról?
Én mégis bízom benne, hogy az újságírók, a szerkesztőségek, az olvasók nem hagyják magukat megfélemlíteni. Mert a vélemény szabadsága és a sajtószabadság a mi immunrendszerünk, az egyetlen gyógyszer visszaélésekkel, csalásokkal, korrupcióval szemben. A szóbeszédet, suttogást, csöndes elégedetlenséget csak a sajtó tudja közvetíteni. Csak a sajtó képes kiásni egy-egy korrupciós ügy részleteit. Csak a sajtó tudja közzétenni a titkosnak szánt kormányzati dokumentumokat, amelyek életünk leglényegesebb aspektusait érintik. Ahogy a Vasárnapi Hírek tette múlt héten, amikor az elvileg társadalmi vitára bocsátandó új alkotmány tervezetét nyilvánosságra hozta. Az Ön véleményét talán nem kérdezik meg hivatalosan. De most elolvashatja, mit gondolnak alkotmányjogászok, politikai elemzők és az állampolgárok, akiket leginkább érint egy életük kereteit megadó dokumentum. Vigyázzunk arra, hogy megmaradjon ez a szabadságunk. Hogy elmondhassuk a véleményünket és meghallgathassuk mások véleményét.
De a sajtószabadság több is, mint a demokrácia immunrendszere. A sajtószabadság az emberi méltóság egyik fontos pillére. Hová lesz az emberi méltóságunk, ha feltételezik rólunk, hogy nem tudunk vagy nem akarunk gondolkodni? Hogy beérjük megrémített újságírók semmitmondó híreivel? Hogy lemondunk arról, hogy büszke, tájékozott állampolgárok legyünk?
Az internet korában persze a hírek terjedését nem lehet korlátozni – az mttv. megalkotóinak egészen abszurd képük lehet az internetes sajtóról, ha azt képzelik, hogy minden egyes blogot, minden egyes cikkhez fűzött hozzászólást nyomon tudnak majd követni. Mégis, a puszta elv, hogy súlyos árat lehet fizettetni azért, ha valaki bátor, és névvel vállalja a bátorságát, sérti az emberi méltóságunkat.
Ha másért nem, ezért a végletekig tiltakoznunk kell, ha kiderül, hogy az új szabályokat a vélemények, a viták, az alapos újságírói nyomozás elfojtására használják majd a hatóságok.
De legyünk optimisták. Egy törvény szövege lehet homályos – és az mttv. szövege igencsak homályos. Nem késő még, hogy mindannyian, újságírók, publicisták, szerkesztők és olvasók követeljük a tisztán látás jogát. Mit jelent az, hogy egy újságcikk vagy egy blogbejegyzés sérti a jó erkölcsöt, vagy nem kellően kiegyensúlyozott? Mit jelent az, hogy bizonyos „a nemzet szempontjából fontos” eseményekről kötelező hírt adni? Mit jelent az, hogy „regisztrálni” kell minden „médiaszolgáltatót” – és hogy ha egyszer törlik őket a nagy regisztrációs könyvből, többé meg sem mukkanhatnak?
Önöknek, a társadalom tagjainak, a média fogyasztóinak, Önöknek vagy az Önök gyermekeinek, a bloggereknek, a saját kisfilmeket készítő diákoknak vagy fiataloknak, a megszeretett újságok hűséges olvasóinak, joguk van ezt tudni.
Kérdezzenek. Írjanak parlamenti képviselőjüknek. Írjanak Szalai Annamáriának. Aki ad magára, aki nem szereti, ha óvodásnak nézik, tartozik ennyivel Önmagának.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
