A miniszterelnök operába megy

„Makács úr, mi tegnap minden körülmények között ott voltunk az Operában!” Mindez arról jutott eszembe, hogy a miniszterelnök – tőle teljesen szokatlan módon – a héten operába ment. Igaz, valószínűleg nem a műélvezet, hanem főleg a nemzeti büszkeség ápolása okán. Így fordulhatott elő, hogy ő is ott volt a Scala nézőterén, amikor bemutatták Kurtág György első operáját. „Ez egy olyan este, ami okot ad nekünk, magyaroknak a büszkeségre”– mondta Orbán Viktor, aki erre az estére a Groupama Arénát cserélte fel a milánói Scalával, és Korhut Mihályt Kurtág Györggyel. Nem lehetett könnyű 30 év után nem elmenni egy magyar válogatott meccsre, miközben a fiaink az észtek nemzeti büszkeségét (és a labdakezelési alapismereteket) alázták éppen a zöld gyepen. Ráadásul éppen egy Kurtág-darabra, ami – futballszaknyelven szólva – elég mély talajú pálya, és még szotyolát sem lehetett rágni, az olyasmivel arrafelé kinézik az embert. Szóval ott ül a királyi páholyban, időnként idegesen előveszi a mobilt, aztán Orbán Vili góljánál felugrik, belecsap a levegőbe, de rájön, hogy ez nem komilfó, úgyhogy csak annyit suttog: na bazmeg, végre egy rendes G-dúr!

A miniszterelnök egyébként a héten egy másik előadást is megtekintett. Az ismert macedón szerző, Nikola Gruevszki kortárs operáját, az Álruhában Budapesten címűt adták a Kempinskiben. A szerző olyan nagy elődök „szoknyaszerepeiből” merített, mint például Giovanni Battista Pergolesi. Az olasz mester Livietta és Traccolo című művében a női főhős elhatározza, hogy börtönbe juttatja a környék hírhedt tolvaját Tracollót, és barátnőjével csapdát állít a zsiványnak. Hamis ékszerekkel csalják lépre a férfit, aki „polyák” nőnek öltözve bujkál előlük (a polyák egyébként annak idején a prostituáltat jelentette Itáliában). Vagy ott van A windsori víg nők Falstaffja, aki állandóan nők után koslat, és egy ízben női ruhában kell menekülnie a feldühödött férj elől.

Erről jut eszembe egy másik szoknyaszerep. 1913. február 23- án Szentpéterváron letartóztatták Joszif Sztálint. Női ruhában és parókában menekült üldözői elől. „Ennek semmi köze a farsanghoz, és Sztálin sem szenved semmiféle nemi eltévelyedésben. Nem, a forradalmár illegálisan tartózkodik Oroszországban, a ruhákat pedig az öltözőből lopta a Pravda javára rendezett jótékonysági hangversenyen, amelyet rendőrségi razzia kergetett szét. A rendőrség megállítja a bicegő szökevényt és letépi róla a tarka nyári ruhát meg a parókát, amelyek alól Sztálin bukkan elő. Felismerik és a szibériai Turuhanszkba száműzik” – írja Florian Illies, lebilincselő és látnoki könyvében, az 1913 – Az évszázad nyara címűben (2014). Nagy tétekben mernék fogadni, hogy Gruevszki hőse Gruevszki nem Turuhanszkban köt ki, legfeljebb Moszkvában, ahol majd boldogan él, míg meg nem hal. (Egy kedves Facebook-ismerősöm szerint az egykori macedón elnök és körözött bűnöző „nemzetközi cirill szervezetek” meghívására érkezett Budapestre, ami első olvasásra elég vicces, de másodikra már nem annyira.) 

Nem tartozik szorosan a tárgyhoz, csak úgy eszembe jutott, hogy valószínűleg nem a női ruhában Magyarországra érkező macedón politikusokra vonatkozott a Századvég Alapítvány közvélemény-kutatása, amelyben arra voltak kíváncsiak, egyetértenek-e a zemberek az Emmi és az Igazságügyi Minisztérium azon előterjesztésével, melynek keretében megszűnik a gender szak állami finanszírozása. Hangsúlyozom: a megkérdezettek nem érezhették még azt a kognitív disszonanciát, ami a női és férfi szerepek társadalomban betöltött helye és a női ruhába bújt macedón miniszterelnökök iránt mutatott feltétlen tisztelt között feszült. Mindenesetre 60 százalékuk mondta, hogy a gender szak nem jó.

Amúgy észrevették, hogy az összes szoknyaszerepben menekül a főhős? És hogy a Kurtág-darab címe: Fin de Partie, vagyis A játszma vége? Most már csak az a kérdés, hogy akkor mit keresett a miniszterelnök az Operában?

 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!