A nagy, jogfosztott, néma többség

De milyen iszonyú ez a kiszolgáltatottság akkor, amikor a ránk bízott állatokat egyesek barbár módon megkínozzák, szenvedést és fájdalmat okoznak nekik, sőt, meg is ölik. Csak néhány rettenetes példa az elmúlt két hónapból:

Márciusban egy 29 éves férfi ellen indult eljárás állatkínzás miatt, aki kutyáját nagy erővel az erkély betonaljzatához csapta, majd a földön fekvő állatot többször ököllel megütötte. Igazán nyomós oka volt erre: a kutya távollétük alatt megrongált egy háztartási eszközt! Ugyanebben a hónapban egy 42 éves férfi – mert a kiskutyája elszaladt tőle – hatalmasat rúgott az állatba, nyak- örvénél fogva a földhöz vágta, majd végigrugdosta az utcán hazáig, ott átrúgta a kerítésen és még egy lánccal is jól végigvert rajta.

A férfit 4 hónap, végrehajtásában egy év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a bíróság.

Áprilisban egy 46 éves férfi megkéselte a kutyáját, majd kidobta az erkélyről. Szintén áprilisban történt, hogy a 27 éves férfi úgy döntött, hogy két kutyája közül az egyiket már nem akarja etetni, ezért megkérte egy idősebb ismerőst, hogy üsse agyon a kutyát. Az idős egy kőtörő kalapáccsal akarta agyonverni a fához láncolt kutyát, ám a kalapács feje elrepült, így a kutya, annak ellenére, hogy még ütötte-verte a kalapács nyelével is, „csak” koponyarepedést szenvedett. Az ügyészség felfüggesztett szabadságvesztést kért a bíróságtól.

Ugyanekkor, az óceán túlsó partján egy amerikai bíróság 8-10 évig terjedő börtönbüntetésre ítélte azt a férfit, akinek kutyáját koponyatöréssel, gerincsérüléssel, a szemén késszúrások nyomaival és kettévált nyelvvel találták meg egy parkban. A súlyos sérülésekbe a kutya belehalt.

Nem állítom, hogy egyetértenék az Amerikában kiszabott büntetés mértékével, de azzal sem, hogy nálunk még mindig szinte „bocsánatos bűnnek” számít az állatkínzás, amit legtöbbször pénzbüntetéssel, vagy rövid tartamú, ráadásul felfüggesztett szabadságvesztéssel „honorálnak”.

A Btk. vétségként minősíti az állatkínzást, melyet két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyeget, azt is csak akkor, ha valaki „a gerinces állatot indokolatlanul bántalmaz, vagy indokolatlanul olyan bánásmódban részesíti, amely alkalmas arra, hogy maradandó károsodást, vagy az állat pusztulását okozza, avagy gerinces, vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi.” Szeretném megkérdezni a törvényalkotót, vajon mit tekint az állat „indokolt” bántalmazásának? Meg azt is, hogy ha a bántalmazás nem okoz maradandó károsodást, akkor az ilyenkor alkalmazható 5 ezertől 150 ezer forintig terjedő állatvédelmi bírság vajon megfelelő szankció?

Az állatkínzás „minősített” esete, ha a kínzás „az állatnak különös szenvedést okoz, vagy állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza”. Ez már három évig terjedő szabadságvesztéssel sújtható bűntett. Akkor vajon a korábban említett példákban miért elégszik meg már az ügyészség is a felfüggesztett szabadságvesztéssel?

Egy társadalom kulturáltságáról, civilizáltságáról állít ki bizonyítványt az a tény, hogy miként bánik az állatokkal. Nem tartom a jogot mindenhatónak. De hiszek abban, hogy legalább iránymutatásul szolgálhat egy társadalom számára. Ehhez azonban az kell, hogy a jog által kifejezett rosszallásnak valódi súlya legyen.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!