Vannak azok a horrorfilmek vagy titkokkal árnyalt romantikus drámák, amelyekben a padláson, titkos ajtók mögött katatón, elmebeteg exfeleségeket rejteget a főhős, akik aztán a film egy adott, feszültségekkel teli pillanatában magukra gyújtják a kastélyt.
Vagy mindenki másra. Még ha nem is ennyire drámaian, de valami hasonló történt a Somogy megyei, kéthelyi Hunyadi-kastéllyal is, amely 1956-tól lényegében a kilencvenes évek végéig elmegyógyintézetként működött. Csak közben egyszer, 1986-ban szinte teljesen leégett. Nagyjából a harmadát tudták megmenteni, ahol az eredeti 300 betegből 120-nak tudtak gondozást garantálni. Mindig is érdekelt, hogy vajon milyen cél vagy szándék vezérelte azokat, akik ezekbe a 17-18. századi kastélyokba gabonaraktárakat, istállókat vagy mentálisan sérült embereket „telepítettek”. Az 1700-as évek közepén, eredetileg barokk stílusban épült, majd neobarokkra átépített Hunyadi-kastély is volt minden, amit csak el tudnak képzelni – a műemlék épületben a II. világháború alatt sebesültkórház, később magtár és bizony istálló is működött. 1951- ben rendbe hozták az épületet és kiutalták gondozásra szoruló képzelt „grófoknak” és „grófkisasszonyoknak”. A kezdeti idillt – a még önellátásra alkalmas betegek művelték a sok-sok hektárt, akik a 30 gondozóval amolyan nagy családként éltek a kastélyban – 1956-ban törték meg az ide száműzött ön- és közveszélyes elmebetegek. Sokak szerint a tűz amolyan megváltásként érkezett. Akik a fekete falak között maradtak, ártalmatlan, mégis igazi horrorfilm-díszletelemként, elfekvőkben várták földi útjuk beteljesedését. 2006-ban húzták le a rolót teljesen, ma már csak leszakadt födémek, leomlott körfolyosók és kitört ablakok tanúi az egykor volt tébolynak. No meg egy kutyás őr, aki, ha szépen megkérik rá, kaput nyit egy gyors mustrához: a kert önmagában megér egy sétát! A mai napig természetvédelmi terület, tele ritka növényekkel, fafajtákkal: jegenye- és kolorádófenyővel, ostor- és császárfával.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!