A „nagy utazás”

Marco Polo kalandjait diafilmen követhettem végig, éppúgy, mint Jelky András utazásait vagy a vicces nevű Hanzelka és Zigmunt párost, bár hogy ők hová mentek, arra, ha agyonütnek, sem emlékszem. Persze ma már nem kell a fél világot bejárni ahhoz, hogy az ember hasonló izgalmakat éljen végig. Akik nem olyan nagy kalandra vágynak, azoknak szinte ki sem kell mozdulniuk otthonról, elegendő, ha megveszik a napilapokat, és máris elfogja őket a borzongás. Bele se kell lapozni a bulvársajtóba, már a címoldalon találkoznak a nagy rejtéllyel, hogy vajon ezen a héten kit gyászol, kit csábított el, kinek vallott őszintén, de most tényleg és igazán a fantasztikus, csodálatos, vörös hajú démon, bombázó, hős anya, a televíziózás legkiemelkedőbb, legtehetségesebb leglegje, a műsorvezetés alfája és Claudiája. Ezeket az elképesztő történéseket nyomon követni csak a legerősebb idegzetűeknek ajánlott. Egy-két kórházban külön osztályok vannak az olyanok számára, akik nem tudják eldönteni, hogy ennek a csodálatos tévés személyiségnek el kell-e ítélni a cselekedeteit, vagy inkább meg kell neki bocsátani mindent az eddig történtekért, botrányokért, címlapokért, mert ő tulajdonképpen Teréz anya újbóli születése – egy kis hajfestékkel színezve. Akinek ennyi izgalom nem elegendő, még mindig kényelmesen, fotelban ülve nyomhatja fel magában az adrenalint az olyan igaz történetek segítségével, hogy hogyan halt meg az utolsó magyar énekes-király, amit eddig akkora homály fedett, mint, hogy ki ölte meg Kennedyt, bár az nem volt olyan nagy szenzáció. De az utazni vágyóknak, a kalandot keresőknek még mindig nem kell hozzálátniuk a hátizsák becsomagolásához, mert elegendő bekapcsolniuk valamelyik esti tévéhíradót, és ott olyanokat látni- hallani, hogy ahhoz képest Hasfelmetsző Jack rémtettei a diafilmgyűjteményem egy másik, ugyancsak kedves darabjához, A kis Muck történetéhez hasonlóak. Egy ilyen esti hírösszefoglaló abból áll össze, hogy elítélték, megölte, kirabolta, megerőszakolta, leomlott, és maga alá temette, leszakadt, felgyújtotta, az ütközésnek nyolc halálos áldozata, sikkasztott, visszaélt a hatalmával, jogerőre emelkedett, pedofil apa fia, lánya, majd ezek után a „vidám” hírek után egy kis színes, hogy három orosz búvár kerékpározni próbált a Bajkál-tó fenekén, ott, ahol sekély a víz. No, ilyenkor érzi az ember a helyváltoztatás kényszerét. Én is így voltam ezzel. Utaznom kellett volna, elindulni, nekivágni az útnak, nem törődve a nehézségekkel, akadályokkal és a rám váró nem kevés megpróbáltatással. Nehezen szántam rá magam. Ha én vagyok Kolumbusz, akkor Amerika a mai napig nem létező földrész. Három héttel ezelőtt nem mehettem, mert nemzetközi triatlonbajnokság volt. A következő hétvégén a biciklisták sajátították ki a várost. A múlt vasárnap maratoni futás, ráadásul az egyébként még működő hidak közül is lezárták valamelyiket, hogy még nehezebb legyen megközelíteni Pestet. Végül a feleségem rám parancsolt: – Gondolj Vámbéry Árminra, és indulj! Így hát az egyik éjjel – hétköznap – átúsztam Paksnál a Dunát, és mellékutcákon araszolva jutottam egyre beljebb a városba. Az Andrássy utat így sem tudtam keresztezni, mert az mindig le van zárva. Most itt élek Pesten, de a terveim között szerepel, hogy ha majd egyszer, néhány év múlva eléggé felkészült leszek mentálisan és fizikailag, felkerekedek, és elindulok Budára…

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!