A belga titkosszolgálat (VSSE) vezetője két évvel ezelőtt egy interjúban ezt mondta: „Belgiumban a kémkedés, az orosz kémkedés meg például a kínai, és más országok kémtevékenysége ugyanazt a fokozatot érte el, mint a hidegháború idején.”
Alig hinném, hogy a szóban forgó úr a belga állam érdekeit sértő tevékenységre utalt volna, lévén Belgium az Európai Unió és a NATO székhelye. Nem, ő kimondatlanul is ezekre az integrációs szervezetekre, katonai, politikai és gazdasági titkok kifürkészésére utalhatott csak. Ha nincs „Kovács Béla-kémügy”, amelyet a magyar jobboldali sajtó evidenciaként kezel, eszembe se jut a VSSE akkori megnyilvánulása.
Csakhogy. Lehet, hogy az én emlékezetem csal, de unió- és NATO- ellenes kémek leleplezése/tettenérése nem Belgiumban, hanem Németországban és Észtországban valósult meg: a tartótisztek mindkét esetben valóban oroszok voltak. A meggyanúsított, majd megvádolt és elítélt emberek szerény lakásokban vagy irodákban húzódtak meg, rádión vagy „postaládákon át” tartották a kapcsolatot megbízóikkal, a nyilvánosság előtt nem mutatkoztak, azaz úgy viselkedtek, ahogyan „kémekhez illik”.
Ehhez képest – ha minden úgy igaz, ahogyan az közösségi portálokról is leolvasható – a Jobbik színeiben az Európai Parlamentben politizáló Kovács Béla a hétszázvalahány fős testület egyik legmozgékonyabb, legaktívabb, legismertebb tagja volt, azaz nem hogy kerülte, kereste a nyilvánosságot. Tucatnyi (teljesen legális) európai parlamenti-posztszovjet vegyes bizottságban vállalt szerepet, és lelkiismeret-furdalás nélkül kijelenthető, hogy mindenütt, minden esetben az orosz érdekek mellett lobbizott. Abból se csinált titkot, hogy otthoni pártbéli főnökét ő hozta össze a putyini adminisztráció ilyen-olyan notabilitásaival.
Egy szó, mint száz, Kovács Béla (KGBéla gúnynéven) egyáltalán nem kém módjára viselkedett. Az ő állítólagos kémtevékenységével kapcsolatban két oknál fogva is kétségek támadnak bennem. Az egyik (az uniónál maradva, a NATO-t kikapcsolva): a „brüsszeli titkok” aligha gyülemlettek fel az unió parlamentjében – azok az állam és kormányfők Tanácsában, a Bizottságban és abban a bizonyos „brüsszeli bürokráciában” halmozódtak. Nehezen tudom elképzelni, hogy ezekbe a testületekbe Kovácsnak bejárása volt.
Ha az oroszoknak szükségük volt rá (akár beszervezték, akár nem), akkor nem titokfürkészésért, hanem egy sokkal plauzibilisebb okból. 2009-ben ő hozta tető alá az „európai nemzeti pártokat” tömörítő Európai Nemzeti Mozgalmak (szélsőjobboldali) Szövetségét.
Ez a szervezet nyíltan, megvallottan unióellenes, következésképp Oroszország stratégiai céljait szolgálja. Itt jegyezném meg, mert fontos: Kovács Béla tevékenysége mindennek mondható csak nem sikernek. Tudniillik az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségéből kilépett az a két ember vagy két párt, amely számít: a francia Marine Le Pen Nemzeti Frontja és a holland Geert Wilders Szabadságpártja. Kovács Béla a továbbiakban csak jelentéktelen kelet-közép- vagy épp dél-európai töredékmozgalmakra számíthat.
Tekintettel arra, hogy Marine Le Pent, aki ügyesen megszelídítette apja antiszemita foltokkal bemocskolt pártját, Moszkvában hivatalos(!) látogatáson fogadták, már arra nézve is kétségeim támadnak, hogy ha egyszer Putyinnak „megvan” Marine, akkor mi a fenének kell neki Kovács Béla? De azért ennek az egész „KGBéla-ügynek” van egy egészen bizarr szála. A magyar ügyészség az oroszok javára végzett kémkedés vádjával bíróság elé akarja állítani Kovácsot, miközben az egész Orbán- politika ugyanannak a „keleti szélnek” az áramára ült fel, amit Kovács Brüsszelben megvalósítani próbált! Hát nem érdekes?
Fogtunk egy orosz kémet és erre Oroszország semmi módon nem reagál. Sőt: a Kreml-barát orosz internetes portálok egyetlen kommentárt sem fűztek (eddig) a kémsztorihoz. Vajon miért? Van válaszom: Paks II árnyékában „letojják”.
A Kreml megcsinálta velünk a maga üzletét. Pontosan tudják, hogy Orbánéknak miért van szükségük egy ilyen „ál-oroszellenes” történetre. Szemet hunynak, ha nem épp röhögnek. Már csak azért is, mert a Jobbik listáján EP-újraválasztására számítható Kovács Béla folytathatja Brüsszelben azt, amit eddig csinált. Tovább bomlaszthat. Az ilyesminek pedig komoly előzményei vannak történelmünkben. A hajdani Szovjetunió soha nem mulasztott el egyetlen esélyt se, hogy a Nyugat belső (civil) szolidaritását olyan szervezetek, mint a Béke Világtanács, a leszerelési mozgalmak, a Szakszervezeti Világszövetség, a DIVSZ meg a hozzájuk hasonlók révén fellazítsa, megbontsa. Olykor nem is eredménytelenül.
Meg volnék lepődve, ha a KGB-s múlttal rendelkező Putyin nem tudná, hogy hány „hasznos idióta” van ezen a világon, akinek a szolgálatait igénybe lehet venni, még ha nem is egészen ingyen. Béla és itthoni munkáltatói ebbe a kategóriába írandók.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
