Az Orbán-kormány szabadságharca – perverz módon majdnem október 23-ára időzítve – újabb frontot nyitott.
Közzétetette a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak (Kehi) a nekünk szánt norvég segélypénzek (kisebbik részének) „bűnös” felhasználásáról szóló jelentését. Azt, hogy a Kehi, melynek felettes szerve a Lázár János vezette miniszterelnökség, jó egynéhány szabálytalanságban és bűntényben (hűtlen kezelés, költségvetési csalás, magánokirat-hamisítás, jogosulatlan pénzügyi tevékenység) fogja elmarasztalni a pályázatokat elbíráló Ökotárs Alapítványt, már akkor tudni lehetett, amikor másfél hónappal ezelőtt majd’ négy tucat készenléti rendőr és nyomozó rohanta meg az Ökotárs irodáját.
40 milliárd forintnyi norvég (plusz izlandi, liechtensteni) pénz áramlik be Magyarországra, ebből 36-ot a kormány kezel, 4-et az Ökotárs (és néhány partnere).
Ha az Orbán-kormánynak nem volna vezérlő elve, hogy „egy morzsát se nekik” (mármint annak a kevés szervezetnek, amelyik még szabad), nyilván se rendőrattak, se Kehi-vizsgálat. Valósággal röhögnöm kellett, amikor azt olvastam, hogy „néhány tízmillió” forint a feltárt „bűnesetek” kárösszege, tudniillik világos, hogy a rendőri mozgósítás és az egész Kehi munkára fogása ennek a többszörösét emésztette fel.
Mondhatnám azt is, hogy sok hűhó semmiért, de a dolog halálosan komoly. A pénz a Norvég Alap és az unió megállapodása szerint (lévén a norvégok nem uniós tagok, viszont élvezik a tagság szinte összes előnyét) Brüsszelből jön, de nem az Ökotárshoz, hanem az alapítvány tendergyőzteseihez. Az Ökotárs csak önfenntartási pénzhez jut, nem ellenőriz. Ez egy. Kettő: ki ellenőriz akkor? A Kehinek az unió és a norvégok között létrejött megállapodás szerint semmilyen ellenőrzési joga nincsen. Kinek van akkor? Szó szerint idéznék a megállapodásból: „A (brüsszeli) Finanszírozási Mechanizmus Bizottság, az EFTA (európai szabadkereskedelmi társulás) és képviselői jogosultak a projektek tervezésének, végrehajtásának, valamint a támogatások felhasználásának ellenőrzéséhez ítélt bármilyen szakmai vagy pénzügyi jellegű látogatás, illetve felülvizsgálat lebonyolítására”. Látja itt valaki a Kehi nevét? Egyfelől vannak a donorok, másfelől az unió. Ők jogosultak auditálásra.
Máig nem értem, miért kötött bele az Orbán-kormány Európa legbecsületesebb országába, mely ráadásul évi 36 milliárd forinttal gazdagítja? Miért érdekelte a Kehit csak az a 4 milliárd, mely felől az Ökotárs döntött? Miért nyilvánította az immár nyilvános Kehi-jelentés – gyakorlatilag – „bűntársnak” a budapesti norvég nagykövetséget, miután szóba se akart állni a nagykövettel? Hogyan képzeli Lázár János ezek után hogy az „illetékes norvég miniszter” lesz szíves meglátogatni őt Budapesten, s belemenni abba, hogy az Ökotársat lecseréljék, avagy – ugrik a nyúl a bokorból – az állam kezébe adják még azt a 4 milliárdot is? Az ajándékozó eljön a megajándékozotthoz Canossát járni? Ezt Lázár se gondolhatja komolyan. Még akkor se, ha az a 36 milliárd pillanatnyilag „ugrott”.
Rosszabb ennél, hogy Csepreghy Nándor, Lázár számtalan helyettes államtitkárának egyike, a Hír TV-nek azt nyilatkozta, hogy Norvégia szerepe is (lásd az állítólag a norvég nagykövetségre „menekített”, ergo a Kehi előtt eltitkolt dokumentumokat) is „tisztázásra szorul”. Csepreghynek és persze Lázárnak talán Barack Obamát is „tisztázásra” kéne felkérnie, miután az amerikai elnök nem átallotta azt mondani, hogy Magyarországon megfélemlítik a civil társadalmat. Hátha(ha-ha).
Orbánék pofátlanságára jellemző, hogy a Kehi sokféle vádpontja közül az egyik úgy szól, hogy az Ökotárs „átpontozta” – szubjektív alapon ítélte meg – a hozzá beérkezett pályázatokat, és a neki tetszőket, a hozzá közel állókat, a kuratóriumi rokonságot díjazta. Túl azon, hogy minden valószínűség szerint ez közönséges hazugság, már csak a talpig korrekt norvégok vigyázó szeme miatt is, kérdem én: hogyan is volt ez a trafikpályázatokkal? Hogyan a földbérletekkel? Mindig a legjobbak jutottak vagyonhoz, teljes objektivitással? Ha egy magyar ilyenről olvas, hanyatt esik.
Természetesen nem állítom, hogy az a pár ember, akit az Ökotárs alkalmaz, sok-sok pályázatot kifogástalanul bírált el, és nem „futott bele” olyan kifizetésekbe is, amelyeknek a jogosultsága magyarázatra szorul (óvszerek, tamponok, sör stb., pár ezer forintnyi értékben). Azt se állítom, hogy nem lehetett elfogultság. Hajdanán egy kommunista csúcsfunkci azt mondta nekem: ha valakit le akarsz buktatni, vedd elő a hűtlen kezelést, mert semmit se könnyebb bizonyítani, hogy egy 10 forintos ceruzát ötért is meg lehetett volna venni, egy láda sör meg egyenesen pénzkidobás… S lám: ott az Ökotárs bűnlajstromának élén a hűtlen kezelés.
Mindez azonban a norvégokat nem érdekli. Pestiesen szólva: be vannak rágva a magyarokra. Ilyesmi ritkán fordul velük elő, hacsak halászati konfliktusaik nincsenek. (Hála istennek, nekünk nincs halászflottánk, nem vadászunk tonhalra, mondjuk, a skótok orra előtt…)
Péntek éjszaka kaptam egy táviratot egy roppant tájékozott (nem norvég, nem magyar) diplomatától. Szó szerint idézném: „A (Kehi-)jelentésre hivatalos reagálás egyelőre nincsen. Én azonban teljesen bizonyos vagyok abban, hogy Oslo a mostani szakaszban nem fog tárgyalni Budapesttel. Szilárdan kitart a jelenleg érvényben lévő megállapodás előírásainak maradéktalan teljesítése mellett.”
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
