Ötödik éve birkózik a mindenkori Orbán-kormány kiemelt célként az államadóssággal, de ahogy az adóssághegy sem lett kisebb, úgy a külföldi hitelezőktől való függésünk sem enyhült.
A leggyengébb láncszem a forint, amely a magyar gazdaságpolitika alapvető ellentmondásától szenved. Szinte már paradox helyzet, hogy amíg a gazdasági növekedést húzó ipari exportot a 310 forintos vagyannál is drágább euró segítené, addig a 40 százalékban külföldi devizában felhalmozódott államadósság érezhető csökkentése legfeljebb 290 forintos euró mellett lenne elképzelhető. Arról nem beszélve, hogy erősebb forint mellett a devizahitelesek is fellélegezhetnének. Nos, a két ellentétes erő hatására előálló 300 forint közeli euróárfolyam a növekedést is fékezi és az államadósságot is szinten tartja.
Az államadósság finanszírozása szempontjából az is nagy kockázatot jelent, hogy 2011 ősze óta a külföldiek birtokában lévő magyar államkötvények negyede egyetlen kézben összpontosul. Nem panaszkodhatunk Mark Möbius tőzsdegurura, aki gyakran utazik hozzánk és az internetes blogjában is rendszeresen beszámol magyarországi befektetéseiről. Ráadásul, amikor a Fidesz vezetői felelőtlen nyilatkozatokkal padlóra küldték a forintot, épp ő állt az árfolyamlavina útjába, néhány hiteles mondattal stabilizálva a piacot. De most ő is bajban van, mert Ukrajnában még nagyobb a kitettsége. A külföldi kézben lévő ukrán adóslevelek közül majd minden második Möbiusnál van. Attól lehet tehát tartani, hogy túladhat a magyar adósságon, csakhogy csökkentse a térségi kockázatát.
Kérdezhetnénk azért némi nemzeti felhanggal: Möbius guru ugyan miért ne az értéktelen ukrán kötvényeit dobná el, s tartaná meg inkább a magyar állampapírokat? Valójában azonban kényszerlikvidálás esetén a „rossz pénz nem vész el” elv érvényesülne, vagyis a piacon jobb eséllyel kelnének el a jó magyar kötvények. Kérdés, hogy ki venné meg őket?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
