'Akár annak idején a Bastille, az önkény jelképe lesz'

Világnak csúfjára
Fried Ferenc, Budapest
Orbán Viktor – úgy tűnik – el akarja altatni a közvélemény figyelmét azzal, hogy a nácizmus Szabadság téri emlékművének felavatását bizonytalan időre elhalasztja, illetve, hogy semmit nem mond arról, mit is tervez vele kapcsolatban. A tüntetések egyelőre folynak, a kedves vezető beszédei, rendszerének embertelenségei új témákat is adnak a szónokoknak, de egy idő után a mozgalom bizonyára kifárad. Nyilvánvaló, hogy az alkotás megvalósul, s Orbán reményei szerint néhány hónap múlva már senkit nem fog érdekelni, mit is terveztek oda. Nos, akkor fogják majd felavatni, ám e mű gyalázatát akkor sem mossa le róla semmi. Sem a titkos hatalmi döntést, sem a szakmai és társadalmi egyeztetések hiányát, sem a tiltakozások semmibevételét, sem az egykori áldozatok közössége véleményének negligálását, sem a Mazsihisznek tett kormányfői ígéret megszegését, sem a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásának elhanyagolását nem felejthetjük el. Gábriel arkangyal világ csúfjára ott fog állni a sas alatt, a még mindig a Szabadság nevét viselő téren – ami már önmagában is blaszfémia. Akár annak idején a Bastille, az önkény jelképe lesz, amíg valamikor – hivatalosan vagy spontán mozgalom keretében – egy új, Fidesz-mentes világ kezdeteként le nem döntik.

Reszkessetek, orvosok!
Jakubovits Kata, Sátoraljaújhely
Most érkezett a hír, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal bátor revizorai az észak-alföldi régió három térségében, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs megyében kiemelt figyelmet fordítanak a magánorvosok ellenőrzésére. Hogy miért pont erre? Mert Magyar Norbert sajtóreferens, aki képviseli a Regionális Adó Főigazgatóságot, kijelentette, hogy az ottani orvosok bevételük 80 százalékát költségként számolják el, és a magánorvosok, vagyis egyéni vállalkozók nyeresége alig haladja meg átlagosan az évi egymillió forintot. A tájékozódott sajtós azt is tudja, hogy „a tapasztalatok szerint a magánorvosok többségének az életszínvonala átlagon felüli, luxusautóval közlekednek, luxusingatlanokban élnek”. Nem folytatom, mert az a benyomásom, hogy Magyar Norbert szóvivő a budai „rózsadombi gazdasági övezetről” beszélt. Sem a NAV prominens képviselőinek, sem a magyar sajtósnak fogalma sincs arról, hogy a három megyében milyen nehéz körülmények között dolgoznak az orvosok. A lakosság errefelé szegény, pláne a falvakban, és a magánorvosnak nem az a célja, hogy elvegye az emberektől utolsó fillérjeiket, hanem segíteni szeretne nekik abban, hogy egészségesek legyenek. Ha a NAV és Magyar Norbert tudnak olyan esetekről, hogy valaki luxuskörülmények között él, miért hallgatnak, miért nem tesznek meg mindent azért, hogy ezek az emberek egyszer és mindenkorra felejtsék el az orvosi hivatást. De sunyi módon rákenni minden tisztességes orvosra a címkét a „dolce vitáról” – kikérjük magunknak. Télen, nyáron, nagy hidegben, szélben és hóban sietnek az itteni orvosok az emberek segítségére. Volnának ötleteim a NAV számára a luxuséletről. De, gondolom, ők is nagyon jól tudják.

Küzdősport labdával
Szendrei Tibor, Budapest
Ahogy elkülönült egymástól a birkózás és a pankráció, az ökölvívás és az utcai harc, ugyanúgy elkülönült a mai foci attól a sporttól, amit évtizedekkel korábban játszottak. Az elkülönülés megtörtént, csak még nem formailag és a nevében. Olyan mértékben alakult át, hogy szinte új sportág keletkezett. A mai időben a jó focista tulajdonságai közé kell tartozzon a cselgáncsban, a küzdősportok egyes ágaiban való jártasság, az akrobatikus elemek, valamint a színészet ismerete, mert ezek nélkül nem lehet sikeres. A nézők nagy része vevő erre, bár érzi, hogy olyan változások történtek, ami a sportszerűséggel ellentmondásban van. Nem ítélhetjük meg a játékot a régi szabályok szerint, mert akkor a mérkőzés durva és szándékos szabálytalanságok sorozata, ezért nevezzük inkább új sportágnak. Képzeljük el, ha az evezős versenyeken megengednék az ellenfél lapátjának, hajójának megfogását, visszahúzását, megcsáklyázását! Mit lehet tenni? Játsszuk a régi „illemkódex” szerint, a fair play szabályai szerint,vagy az utóbbi évek és a vb harcos stílusában, mely egy összetett mozgásforma a klasszikus futball és egy nehezen meghatározható küzdősport között. Küzdősport labdával. Talán működhetne egymás mellett a klasszikus foci és az „akrobatikus” futball. A szurkolók választhatnának érdeklődésük és vérmérsékletük szerint. Van, aki a pankrációt, van, aki az utcai harcot, és van, aki a „modern” futballt kedveli. Számosan vannak, akik a szigorúbb szabályok közé szorított klasszikus sportok rajongói, mindenekelőtt a régi idők fociját szeretnénk látni és abban gyönyörködni. Az elgondolás működhet, mert úgy érzem, hogy lenne rá kereslet.

Földbirtokos vagyok én is
Kamarás György, Szeged
Ostobaságnak tartom, hogy a zártkerteket szántóföldnek nyilvánították. Az intézkedést azzal indokolják, hogy így ezekre a kertekre is azok a törvények érvényesek, amik a szántókra. A fő cél az volt – a hírek alapján –, hogy így a külföldiek földvásárlási lehetőségeit csökkentsék. Elképzelem, hogy e törvény hiányában a szomszédos országokból és a világ minden tájáról jönnek a népek, 800 négyzetméteres kiskertet vásárolni. Akadna olyan, aki még tán húszat is venne a szerszámos kamrának minősített vityillóval együtt. Lenne neki 16 ezer négyzetméter, azaz közel másfél hektár földje. Lebontaná vagy beszántaná a bodegákat, génmódosított kukoricát termelne gigantikus méretű farmján. Miután nekem is van egy ekkora birtokom, rajta házikó, amit néha pihenésre használok, a törvény alapján földbirtokos vagyok. A szántóra épített házat hazánkban tanyának hívják, tehát tanyagazda vagyok. Az egymástól 20-30 méterre elhelyezkedő tanyák tanyacsoportot alkotnak. Szeged külső városrészein biztos van 3000 ilyen jellegű birtok. Nem véletlenül határoztak képviselőink a tanyák támogatásának szükségességéről. Pártunk és kormányunk nem híve a túlzott urbanizációnak. Javaslom, hogy legközelebb minden kertes ház udvarát nyilvánítsák szántóföldnek!

Rázzák a rongyot
Fima Mária, Gyulaháza
Amikor egy állam a külvilág felé sokkal gazdagabbnak mutatja magát, mint amelyen valójában, igyekszik anyagi lehetőségeinek nem megfelelő dolgokat megengedni magának. Ahogy nálunk vidéken mondják, rázza a rongyot. Megdöbbentem, amikor elolvastam, hogy egymilliárd forintot ömlesztett át állami kézben levő vállalatoktól a Fidesz-barát erdélyi médiába a Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány az utolsó három évben. Egyszerűsítve: a magyar adófizetők pénzéből. Értem, hogy a Fidesznek „nagyon fontos” az erdélyi „szabad sajtó”, így mehet annyi pénz nekik, amennyit akarnak. Nem lenne ezzel semmi baj, ők a királyok, ők döntenek. De azt is olvasom, hogy kénytelen elköltözni Battonyáról a létesítmények leromlott állaga miatt a SOS Gyermekfalu. Nincs pénz a korszerűtlenre, nincs pénz a felújításra, nincs pénz semmire. Hetven magyar gyerek sorsáról kell emiatt dönteni. Erről nem beszél forradalmi pártunk, nem beszél a családszerető tárca nélküli miniszter, Semjén Zsolt. Nem téma az erdélyi sajtónak sem. Megérkezett egy festőművész vendégem Hamburgból a Keleti pályaudvarra. Kimentünk a Kerepesi úti parkolóba, a kocsimhoz, és amikor a vendégem meglátta országunk keleti kapuját, a borzasztó állapotban levő történelmi épületet, felkiáltott: „Ó, mein Gott!” Próbáltam a híres művésznek megmagyarázni, hogy a MÁV-nak biztosan nincs pénze a felújításra. A főbejáratot rendbe hozták. Rongyrázás céljából. Gondolom én.

A legegységesebb nemzet
Kutnyik Pál, Szeged
Orbán Viktor az EP-választás előtt megküldött, szokásos levelében írja: „Miénk a legegységesebb nemzet ma Európában.” Hogy a legjobb-e azt döntsék el nálam illetékesebbek, de hogy hazánkban (nemzetünkben) talán még soha nem volt ilyen széthúzás, szakadás, mint az utóbbi négy-öt évben, az bizonyos. Ajánlom miniszterelnök úrnak, nézzen szét alaposabban országunkban. „Szavazzon a Fidesz Nemzeti Listájára, mert ma csak a Fidesz képes arra, hogy sikeressé tegye hazánkat Európában” – olvasom. Arról most nem szólnék, hogy idegen országbeli személyeket jegyzett az ún. nemzeti listán. A következő idézetet viszont jó lesz megjegyeznie, mert sok mindenre fényt deríthet. Miniszterelnökünk a Magyar Nemzet 1998. április 9-i számában az alábbiakat nyilatkozta: „…soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.” Igaza volt.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!