Illés bácsi kedves, őszes hajú ember a 22/B-ből (második emelet 4.), igazi, magányos nyugdíjas. Nem fél és nem hajlandó gyűlölni, bárki is kéri vagy biztatja erre. Öntudatos ember.
Nem lehetett a szemét kiszúrni az Erzsébet-utalványokkal és az új rezsicsökkentéssel. Jól jött neki, de nem hitte el, amikor a kormány a húsvétra és a télre hivatkozva adott. Illés bácsit – amellett, hogy öntudatos – rengeteg kérdés foglalkoztatja.
Nem érti például, hogy miért olyan rossz a negyediken lakó Klárika süteménye és miért visz át neki minden héten egy nagy tállal. Nem érti azt sem, miért kell órákat várnia a rendelőben és miért kerülnek olyan sokba a gyógyszerek, ami a 93 ezres nyugdíja ötödét elviszi. Vagy hogy miért kell küszködnie az unokájának, aki nem kap több családi pótlékot, mint amennyit a szomszéd özvegy Dudásné unokája tíz évvel ezelőtt kapott. Felfogni sem tudja, hogy miért jó tíz és százmilliárdokat költeni stadionépítésre, miközben gyerekek éheznek. Nem érti, miképp lelkesedhetnek emberek politikusokért, akikről naponta írja a sajtó, mennyit lopnak. Azt sem érti, hogyan követelhetnek ezek az emberek halálbüntetést az ellenzék politikusaira egy lakossági fórumon. Továbbá értetlenül áll azelőtt is, hogy egyes politikusok előre rögzített telefonhívásokkal zaklatják őt pár nappal a választás előtt.
Szereti Illés bácsi, ha elmondhatja a véleményét. Élt olyan időszakban, amikor megmondták neki, mit gondoljon. Akkor minden eldőlt a feje felett. Most nem akarja, hogy mások döntsenek helyette – ezért elmegy szavazni április 8-án, lelkiismerete szerint. Ő dönt. Dönt Kósa Lajosról, akinek homályos esete volt nemrég az 1300 milliárddal. Dönt Semjén Zsoltról, aki a levegőből lőtt rénszarvast egy svédországi luxusvadászaton. Dönt a kormányfő milliárdos vejéről – az eldugott pénzekről, a költséges hobbikról, a drága ingatlanokról, a közéleti vitákról. Mindenről. Ahogy nem hisz a laposföld-elméletben, nem hisz a közönyben sem. Klassz dolognak tartja, hogy beleszólhat az ország dolgaiba és szavazata ugyanannyit ér, mint bárki másé. Úgy érzi, kötelessége szavazni egy olyan világért, amilyet elképzelt magának, gyerekeinek, unokáinak. Ki más tenne ezért néhány lépést, ha nem ő? Azt látja a 22/B-ben és máshol is, hogy az emberek véleményt akarnak mondani. Egymásról, a közéletről, a világról.
Tudja, hogy négyévente egyszer hatalmasabb a hatalomnál – ha megtesz néhány lépést és voksol. Számtanból sosem volt erős, a hentes Feri is átverte a csülökkel és a far-háttal (nem nulláról indult a mérleg), de megjegyezte a 65 százalékot. Érti, hogy ilyen választási részvételnél inogni kezd Orbán Viktor széke. Érti, hogy 70 százalék fölött összeroskad a trónszerű ülőalkalmatosság. Megbukik a centrális erőtér, a szervezett kisebbség többsége, összedől az uszítás rendszere. Ikszek döntik el, ki megy és ki marad. Ez egyszerű matek, ahol Illés bácsi a megoldóképlet.
Illés bácsi, és sok millió ember. Ő ott lesz a szavazóhelyiségben. A Vasárnapi Hírek munkatársai is ott lesznek. Akkor is, ha azt gondolják, amit Illés bácsi, és akkor is, ha nem. A lehetőség most érkezett el – hogy mindenki szíve szerint eldöntse, milyen országban akar élni. És ehhez nem kell mást megtenni, mint néhány lépést vasárnap.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
