Alvilági kiskáté

Attól tartok, olvasóim nagy része egy kukkot sem ért a fenti összetett mondatból. Ne aggódjanak, kérem, nem a szövegértésükkel van gond! Inkább az életkorukkal. Olyan emberekről szól a mese, akikről a mostani fiatal generáció szinte semmit sem tud, az idősebbek pedig feltehetően a részletekre nem, csak a ’90-es években zajlott általános káoszra, a robbantásokra, gyilkosságokra, maffiaháborúkra emlékeznek vissza.

Ismerkedjünk hát meg a szereplőkkel!

Az 1956-ban született szlovák nemzetiségű Jozef Rohac élete szinte kizárólag bűnözésből állt, „foglalkozása” terrorista, bérgyilkos, „szakterülete” a robbantás. Az egykori Csehszlovákiában terrorizmus miatt 15 évre ítélték, ám 6 év elteltével – Václav Havel elnökké választásakor – közkegyelemmel szabadult. 2011-ben Rohacot kiadták Magyarországnak, ahol több gyilkosság, köztük Fenyő János médiamágnás, Boross Tamás maffiózó és vele együtt ártatlan járókelők megölése miatt életfogytiglanra ítélték.

Az 1967-ben született Portik Tamás milliárdos „vállalkozó” a ’90-es években működött „olajmaffia” meghatározó alakja volt. 1994-ben alakult meg az Energol Rt., melynek vezetői Drobilich Gábor, Ferencsik Attila és Portik Tamás voltak. Drobilich és Ferencsik már korábban hosszú éveket töltöttek börtönben. A cég fő tevékenysége az olajszőkítés volt, ami a szervezett bűnözés egyik fő bevételi forrását jelentette.

Prisztás József vállalkozót 1996-ban a nyílt utcán lőtték le, majd a gyilkos – az ítélet szerint Hatvani István – elbiciklizett a helyszínről. Hatvanit – ugyancsak az ítélet szerint – az a Portik Tamás bérelte fel, akinek százmilliós elszámolási vitája volt Prisztással. Mindkettőjüket jogerősen 15 évre ítélte a Fővárosi Ítélőtábla.

Hogy mit is kezdjünk Rohac mostani „őszinteségi rohamával”, ahhoz még egy szereplővel meg kell ismerkedjünk: Radnai Lászlóval.

Radnai Lászlót mind az Energol-, mind a kecskeméti maffiaperben elítélték. Ez utóbbi ítélet szerint Radnai és társai egy konkurens maffiával akartak leszámolni. Az Energol vezetői közül csak Portik úszta meg a felelősségre vonást, ő még időben lelécelt, ráadásul állítólag az „illegalitásba” magával vitte az Energol adócsalásból származó milliárdjait is. Így nem csoda, hogy némi „elszámolási vitája” támadt Radnaival, sőt Radnaiék abban is biztosak voltak, hogy a kecskeméti maffiaperben kiosztott súlyos éveket Portikéknak köszönhetik. A bosszú nem maradt el, Radnai – szabadulása fejében – 2010 után részletesen beszámolt a ’90-es évek addig felderítetlen bűntetteiről. (Utóbb tanúvédelmi programba került és állítólag valahol külföldön él.)

És itt ér össze a történet Rohac mostani „beismerő” vallomásával. Radnai ugyanis már a Prisztás-ügy tárgyalásán azt vallotta, hogy Rohac lőtte le Prisztást. Mellesleg Rohacra jobban is illett a szemtanúk leírása, mint a Prisztás-gyilkosság miatt végül elítélt Hatvanira. Ez azonban úgy tűnik, az eljárásban senkit sem zavart: Radnai vallomását nem fogadta el a bíróság.

Hatvani meg az ítéletet nem fogadta el és perújítási kérelmet nyújtott be, amelynek a Kúria másodfokon helyt is adott és elrendelte a perújítási nyomozást. Így kerülhetett sor Rohac legújabb vallomására, melyben „beismerte”, hogy ő maga lőtte le Prisztást. Vallomását lelkiismereti okokkal indokolta: „az ő bűnéért ne üljön egy ártatlan ember”.

Nehéz a maffiózók bonyolult lelkét kiismerni. Miközben Rohác veszettül tagadta, hogy akár a Fenyő-gyilkosságban, akár a Boros Tamás elleni Aranykéz utcai robbantásban bűnös lenne – amelyek miatt életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték –, most önként magára vállal egy ugyancsak életfogytiglani szabadságvesztéssel fenyegetett gyilkosságot? 

Pusztán emberbaráti megfontolásból?

Hogy mi következik ezután, azt csak találgatni lehet. Remélem, nem egy újabb „móri ügy”.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!