Újabb fejezettel bővült a görög pénzügyi dráma. A januári választásokat megnyerő Sziriza párt szakítani akart elődje politikájával, míg a hitelezők erre sok nyitottságot nem mutattak. Vajon miért nem tudott kimászni Görögország az adósságcsapdából?
A választ azzal kell kezdeni, hogy egész Európa sokkal rosszabbul teljesített az elmúlt öt évben, mint ahogy az elvárható lett volna. Egy gyatra európai növekedés mellett a görögök esélyei arra, hogy kinőjék adósságukat, elenyészőek – még ha ők maguk ezért nagy áldozatot hoznak. Márpedig a görögök nagy áldozatot hoztak: nemzeti jövedelmük negyedét elvesztették, súlyos társadalmi megrázkódtatással járó reformokat hajtottak végre annak érdekében, hogy az eurót megtarthassák. Közben el kellett viselniük a legkülönbözőbb lenéző, lesajnáló megnyilatkozásokat külföldről. Időnként azért megmutatkozott a görögök iránti szolidaritás, a segítő szándék is. Az EU részéről a válság átvészelése érdekében a legkülönbözőbb formákban nyújtottunk segítséget. Át kellett programozni az uniós forrásokat, amelyek felhasználásában a görögök legendásan csapnivalóak voltak. Segíteni kellett egy új, a szociális gazdaság bővülését lehetővé tevő törvény kidolgozásában is. Elindítottunk egy minimáljövedelmet garantáló kísérleti projektet annak érdekében, hogy a görög szociális hálót sűrűbbre szőjük.
2013 júniusában a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel (ILO) közösen nagy konferenciát rendeztünk Athénban a szociális párbeszéd újjáindítása érdekében. A válságkezelő kormányok ugyanis hátat fordítottak az érdekegyeztetésnek, ami nélkül viszont Európában nincs versenyképes gazdaság, nincs társadalmi béke. A párbeszédhez legelőször is bizalom kell, s ennek helyreállítása lesz nehéz mindaddig, amíg a hitelezők egyoldalú elvárásait nem lehet megkérdőjelezni.
A választók bizalmából most a Szirizán a sor. Esélyük akkor van arra, hogy tartós fellendüléshez vezessék országukat, ha a görög adósság rendezése mellett részt tudnak venni az európai gazdaságpolitika alakításában is, elősegítve a beruházások ösztönzését, valamint a növekedési és munkahely-teremtési lehetőségek egyenlőbb eloszlását.
A Sziriza már 2012 júniusában közel került a kormányzáshoz, de akkor még az Antonisz Szamarasz vezette Új Demokrácia nyert. Alexisz Ciprasz, a Sziriza fiatal vezetője ezután elkezdte a felkészülést a következő választásra, építette nemzetközi kapcsolatait, és a centrum felé nyitott. Ciprasz Brüsszelbe is eljött, én is fogadtam, és azt javasoltam neki, hogy próbáljanak meg egy újjáépítési programot kidolgozni, stratégiájukat európai keretek közé helyezni.
Tavaly júniusban, Athénban a Sziriza más vezetőivel is találkoztam, köztük Janisz Varufakisszal, aki január óta pénzügyminiszter. A valutaunió reformjáról tartottam előadást, de a professzor-politikus szerint számukra ez túl távoli; nekik azonnali segítségre van szükségük. Nos, a közösség pénzügyminisztereitől azonnali segítséget adósságcsökkentés formájában nem tudott kicsikarni az új kormány, viszont nem is dobták ki őket az eurózónából. Ki időt nyer, életet nyer: a görög kormány négy hónapnyi további finanszírozást kapott a régi feltételek alapján, de mozgástérhez is jutott atekintetben, hogy a reformok összetételén változtathat.
Aki egy kicsit is ismeri a számok alakulását, tudja: a görög adósság nem fenntartható. Nem jön ki a matek. Hogy a hitelezők mégis keménykednek, annak okai nem matematikaiak, hanem politikaiak: a Sziriza sikere ösztönzést adhat a radikális irányzatoknak más országokban is. Az új görög kormánynak tett minden engedménnyel elismerik: nem minden stimmel a korábbi válságkezelő filozófiában.
Az európai (és tengerentúli) partnereknek azonban azt is látniuk kell, hogy Ciprasszal egy olyan kormányfő vezeti a görögöket, aki az országot az EU-ban, az eurózónán belül képzeli el. Ha a gazdaság mélyrepülése és a társadalom elszegényedése folytatódna, más forgatókönyvek is elképzelhetők…
Szerzőnk, ANDOR LÁSZLÓ
az Európai Unió volt biztosa
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
