Luxemburg, az integráció egyik alapító tagja vette át az EU soros elnökségét. Minden elnökség választ valamilyen mottót magának: Luxemburg az állampolgárok Európáját tűzte zászlajára. Ez a több részvételről és a jogok megvédéséről szól – egy liberális–szociáldemokrata kormánytól ez nem is meglepő. Kérdés persze, hogy konkrétan milyen lépésekhez vezet ez a jó szándék. A lényeg azonban az, hogy az elnökség érzékenynek mutatkozik a peremországok szociális válságára.
Az EU-elnökségektől eltekintve az EU-ügyeket illetően azért esik sok szó Luxemburgról, mert itt székel néhány fontos intézmény, mint például az EU bírósága, számvevőszéke és beruházási bankja (EIB). Itt dolgoznak sokan mások is: statisztikusok, fordítók, és még a munkavédelemmel foglalkozó kis főosztály is.
Az uniós életmód tekintetében fontos tudnivaló még, hogy Luxemburg éppen félúton helyezkedik el Brüsszel és Strasbourg között, és ezért alkalmas pihenőhely azoknak, akik a belga és az elzász-lotharingiai nagyváros között autóval, és nem repülővel közlekednek. Ez a hosszú utazás négy-öt órát igényel. Hogy a négyhez vagy az öthöz van-e közelebb, azt leginkább az határozza meg, hogy Luxemburgban kis, közepes vagy nagy torlódásba futunk-e bele az autópályán. A munkanapokon kialakuló menetrendszerű torlódások azzal függnek össze, hogy Luxemburg első helyen áll a migráns dolgozók teljes munkaerőben képviselt részarányát tekintve. Az EU-migránsok itt a teljes dolgozói létszám kb. 17 százalékát teszik ki (közel háromszorosát a brit értéknek). A munkaerő- áramlással függ össze számos olyan eset, amelyben az ország az EU-jog alakítójává vagy elszenvedőjévé vált. A legutóbbi évek egyik jogi vitája abból fakadt, hogy a kormány nehezen ismerte el a migráns dolgozók gyermekeinek felsőoktatási támogatáshoz való egyenlő hozzáférését.
A közlekedés viszontagságaitól eltekintve Luxemburg társadalmát a stabilitás, politikáját a folytonosság jellemzi – itt vannak hivatalban a leghosszabb ideig a választott politikusok (elég gondolni Jean-Calude Junckerre, a Bizottság jelenlegi elnökére, aki bő negyedszázadon át volt miniszter, majd kormányfő, megszakítás nélkül). Az EU biztosai egyébként a ciklus kezdetén Luxemburgban teszik le az esküt arra, hogy az EU egészét szolgálják, és egyes tagországok kormányaitól nem fogadnak el utasításokat. Ezt követően a költségvetés egyes tételeiért felelős biztosok térnek vissza ide gyakrabban, hogy az EIB-nél vagy éppen a Számvevőszékénél vizitáljanak. Utóbbi – egyes tagországok hanyag pénzkezelési gyakorlata miatt – oly kellemetlen tud lenni, mint egy elhúzódó fogorvosi kezelés. Az adófizetők, illetőleg az Európai Parlament felé azonban el kell számolni, ami végső esetben a már elköltött uniós források egy részének visszafizettetésével is jár.
Tudvalevő, hogy Magyarország a legutóbbi években a legkülönbözőbb okok miatt nézett szembe a finanszírozás megszakításának vagy felfüggesztésének kockázatával. A nagy felfordulást és késedelmet okozó átszervezések, a késedelem lefaragásával összefüggő kapkodás, a versenyeztetés zavaros körülményei, a visszaélés gyanúja, amely körüllengi a képzésekre fordítható alapokat, egyre több feladatot ad a számvevőknek Brüsszelben és Luxemburgban.
Mindez oda vezet, hogy a forrásfelhasználás még inkább akadozik, az ország nem tudja a kellő mértékben hasznosítani az EU-forrásokat, s a tapasztalatokból később újabb „luxemburgi naplók” születnek. Sajnos lehet, hogy túl későn.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
